Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

újobb és jobb megvizsgálásáért, hogyha ezen dolognak szomorú kimeneteli lenne, bíró uram házanépe s maradéka szenvedhetné csendesebben. De bíró uram már dolga kimenetelinek mind a két végét Istenre bízván felízen a tanácsban második bírájátúl böcsületes Balyik András uramtúl: Hogy senki őkegyelme sanyarúságán, dolga bizontalan kimenetelin meg ne ütköznék, mert valamit Isten reá mérendő volna kész lészen elszenvedni, ki-ki a közmegmaradásra s jóra vigyázzon etc. Az előtteni végezésben azért közönséges értelembűi megnyugovék a tekintetes tanács és bíró uramat mellette lévőkkel, buzgó könyörgésekkel, házanépe s jóakarói nagy siralmival Isten kezében ajánlván elbocsáttak die 6. Junii. Mikor pedig odaérkeztek volna, noha elég fenekedést, fenyegetést hallottak, de Isten az itthon érettek esedező nyomorultak könyörgését meghallgatta, a pasának, mint oroszlánnak régen száját megtartóztatta, semmi ártalmokra nem bocsátotta, minden kár nélkül ötödnapra a varasnak újonnan megadta, házanépének és jóakaróinak vissza ajándékozta. Ismét másodszor is aratás után felkészül azon módon a vitézség, hogy újobban török várat próbáljon, el is mentek Szent Jób alá die 28. Aug., de mivel semmi kárt ott a törököknek nem tehettek, a váras is a török miatt békével maradott. Ezen dolgokat Székelyhídbúl Boldvai uram csak mások relatiójából füleldegeli, fő gondja csak ez, mi módon a taxát, avagy adót egyéb toldalékokkal a varason kicsigázhassa. Üjobban ismét 18. Sept, hivattatik Kuczuk pasa a fővezértűi Érsekújvárhoz, bocsát viszont nagy sietséggel a váras két embereket, hogy a fővezér erejével, — a 4000 tallérokat, kit Kuczuk pasa sz. György napban elvett vala — véle megfizettessék, ígíri is minden segítséget a fővezér, de Kuczuknak az imide-amoda való halogatása, mutogatása miatt ezúttal a követek nem használhattak. Híre hallatik azonban a tatárok visszajövetelinek 5. Oct. A fővezértül is csauz küldetik Szolnakba, hogy előttök a szolnaki Tisza hídját megerősítenék, kin kár nélkül a tatárok által költözhetnének, hová csak a varasnak kellett mindenféle híd épületére kellő fákat szerezni, feles ácsokat, kovácsokat, heti szereseket bocsátani, azon hídcsináltató csauzokat feles lovakkal együtt nagy fizetéssel tartani, mind ezeken felül pedig a főcsauzoknak nagy summa fizetést kellett tenni, ki mennyi summában készült légyen, azt egy elme fel nem számlálhatja. Vala pedig, a tatárok jövetelit hallván nagy félelme a varasnak, bocsát lovas strását, hogy valamikor valami bizonyost jövetelek felől Szolnakban érthetné, igen sietséggel meghozná. De a tatárok erre való jöveteleket megfordíták, és a Tisza Duna közt lemenvén, hazájokban takarodának, az váras is a sok hír tudakozástúl és hordozástúl megszűnik. Ősszel ismét híre hallatik, hogy die 27. Sept. a fővezér a német császárral őfelségével a békesség felől tractát indított volna, ki mint volt, meddig tartó és mimódon lészen, a következés megmutatja, annak leírását én is bízom a következőkre. Az elmúltakról mondhatom, hogy ha e váras népe azelőtt 8 esztendővel úgy által láthatta volna a megmaradás mellett reá következő nyomorúságokat, a sok kívánságoknak alig teljesíthetését és a sok károknak, nyomorúságoknak majd elviselhetetlenségét, kétségben hozván magát bujdosására