Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

Azonban kedden, úgy mint 7. Aug. jő ily hír, hogy Diószegnél a tatár nyargalt. 10. Aug. pedig egy aga zászlóstul egynehány törökkel béjün a varasra Mikepércs felől, kiket midőn jönnének, a lovas strásák eszekbe vévén a váras körül legelő marhákat előlök behajtják. Ezek után mindjárt elérkezik a tatárságnak elei, kiket kevés kárral megszállítanak kívül a varasán a Tóczónál. Két napi ott várakozások alatt a fővezér embere is, ki eleibe küldetett volt a tatárságnak ide érkezik. Űjobb híre érkezik azonban a több tatároknak is, úgy mint a derék tábornak, ki már Vámospércshez érkezett vala, mert sokan látva hívő magyarok közül vérbefagyva, s agyatörve szaladozván bé a varasban, látható jelekkel bizonyítják a tatárok jövetelinek valóságát. Az itt lévő tatárok pedig mind ezektül hírt értvén, mind pedig a vámospércsi füstöt meglátván, innen mind eltakarodnak. Kik egymással ugyan Vámospércsnél megegyezvén, mint a sűrű, sáskák jünek a váras alá vasárnap jó reggel die 12. Aug. Mely tatárok, kozákokkal és két oláh országbéliekkel, amint hozzá vethetünk, száz ezernél többnek gondoltuk hogy voltak. Már jöveteleket a tatároknak szemmel látván bíró uram, negyed magával úgy mint Széles István, Kabai István, Szőcs Márton uraimmal és török csauzokkal eleiben megyen és a Cserén innen, az homok hegyek közt, az szultánnal (kit tatár chán fiának mondottak) szemben lészen. Honnan mindjárt táborhely mutatásra bíró uram két embereket elküld, a chán kívánsága szerént. Kiket a váras szántóföldein, a tarlókon búzakereszt és boglyák között kellett megszállítani. E sok számú népnek azon kívül nem is lelvén elegendő helyet letelepedésekre. E szultán mellett lévő fő Jel aga pedig bíró uramat a varasra bé nem botsátja, hanem másodmagával, úgy mint Széles István urammal a varasán kívül sanczoltatás okáért egy kertben viszik, rémítvén azzal, hogy e várast ha feldúlatja is, szultán azért császár harag játul, sem másétól nem félne, csak legkisebb szolgáját is a császár azért meg nem öletné etc. Ki a chán neve alatt a várastul kér húsz ezer tallérokat. Hogy pedig fogyatkozott állapotját forgatta bíró uram a varasnak, a Jel aga ismét azt fordítja: Hogyha maga (tudni illik a váras) nem adhat, ám maradjon békével, csak az ide futottakat közülöttök adjátok ki, kire mond bíró uram: Lehetetlen, hogy mi közülünk kiűzzük, holott azok is már a hatalmas császárnak olyan főhajtó jobbágyaivá lettek, mint mi, a váradi Kénán pasa levelére is jöttének a varasban etc. Elvégre azért, a csauzok sok törekedésekre, bíró uramat hírttenni a várasba bébocsátták. Itt benn mindjárt a pénz megszerzéséhez fogtak, akinél gondoltak csak kevés pénzt is lenni szép szóval, kit ki nem kérhettek, fogházban való sanyargatással, esketéssel is kivettek. A varasban pedig két főmurza lévén a tatárokkal, kik magokat megharagítván, éjszaka felfegyverkeznek és a piac közepire gyűlnek, ott nagy esküvésekkel azt mondják, hogy ők a táborra menten kimennek. Virradva az egész tábort a varasnak hozzák, kikkel a várast feldúlatják, a föld népét elraboltatják. Melyet a török csauzok is nem vélnek tréfára, kezeket, lábokat, ruha jókat a murzáknak csókolják. Maga bíró uram is köztök forogván, nagy nehezen megengesztelik és hatszáz tallérok fizetése által megcsendesítik. Másnap, a váras bíró uram által a chán fiának posztóval borított kocsit, három lovával, szerszámával, három vég londis posztít, három aranyos