Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

A híd csinálására menő rabságban esett embereket, az kit hol találhattak a táboron, az váras maga pénzén szabadétgatja. Egész hideg őszön ismét, Váradot az megvétel után az vívásban esett romladozásból, felépítteti a törökség, annakutánna minden felé eloszol kiki lakóhelyére. A budai vezér száll Szolnokhoz. Mivel pedig akkor mind az három helyekre, úgy mint Budára, Egerre, Szolnokban bírták Debrecent, hivatja Szolnok alá Ismael budai vezér pasa a bírót, hová két embereket, úgy mint Széles István, Herpályi György uraim ákat elküldik. Ott a vezér nagy haraggal dúl-fúl a váras ellen, hogy Várad alatt létében űtet a bírák meg nem találták, neki semmi gazdálkodással nem lőttek volna, melyért fenyegeti fővétellel, de a mellette levő urak esedezésére megtartatik életek. Hanem kíván summa fizetést, úgy mint valamit a táboron elköltött volna, de mivel hagyottak nem voltak a váróstul, semmit nem ígérhetnek. Ezekután bérekesztődik az 1660. esztendő, de nem szintén nyugodalmason, mert vagyon a sok kár és sancz egyengetésben való nagy szorgalmatosság. 1661. esztendőben, mindjárt az új bírót, tekintetes Vígkedvű Mihály uramat hivatja a váradi Szénán pasa és oly kigondolt kívánságokkal, fortélyokkal terheli, mely mellől semmiképpen száraz lábbal (amint szoktak szóllani) el nem mehet, hanem mintegy sanczoltatás által 12 száz tallérokat csigáz. Ez esztendőnek elei tavaszig valamennyire csendes lőn, de mivel az fejedelemségen Barcsai Ákos és Kemény János között versengés lőn, újobb hadat indítanak. Kiváltképpen Kemény János a felséges római császár és király német hadaival a Nyírségre jün, hová feles élés és italbéli gazdálkodást kellett a varasnak tenni. A németek főgenerálja Montecuculi feles praesidiummal megerősíti Székelyhíd várát, megegyez rajtunk a két nemzet, úgy mint, Montecuculi, németek főgenerálja és Kemény János fejedelem, kik azt kívánják, hogy ugyan azon Székelyhíd várában levő praesidiumnak gazdálkodnék éléssel Debrecen, mivel a tábor után nem volna bátorságos a járás, ugyanekkor az Erdélyhez szokott contributióját is a varasnak Kemény János fejedelem conferálja azon praesidium fizetésére, kiknek esztendőnként 1800 forintot, 1500 köböl lisztet, vagy amint megalkhattak, hol többet, hol kevesebbet kellett adni. Ezen esztendőben az új tornyot a menykő kétszer megüti. Elsőben 24. Ápr. húsvét után való vasárnapon délután, úgy mint három és négy óra között, másodszor egynehány hét múlva, úgy mint 25. Mai a délesti egy és két óra között, két helyen is egyszer s mind, mely miatt nem gyuladott ugyan a torony meg, de kötési és deszkázati megszakadoztak. Melyben Isten mutogatta hatalmát és haragját, melyet rész szerint végben is vin csakhamar, e váras böcsületes őrállójának szomorú változásában, kirül ide alább szólhatunk. Ezen esztendőben 27. Julii a tatárok Piskoltra ütnek és a benne lévő együnnen is, másunnan is, oda takarás kedvéért gyűlt szegénységet álnoksággal megcsalván, elrabolják és levágják, az falut megégetik, mely szomorú hír más nap hozzánk is elérkezik, melyen a váras igen megháborodik, sietséggel csauzokért küldenek, másnapra, úgy mint 29. Julii a csauzokkal el is érkeznek. Mikor azért a tatárok jöveteleitül való félelemben lovas strázsák vigyáz-