Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

külső eszköze áltál is véghez vitethetik, hálaadássál csudálhatjuk, és alázatossággal megvállhatjuk: Ennek magasztalására én is ez megnyomoríttatott Debrecen varasának, ez háborúságokkal teljes időkben szegény magyar haza s nemzet elpusztítása közt is Isten csudálatos gondviseléséből s erejéből való megmaradásárul sőt ez előbbeni békességes esztendőkben is e varasban lött, viselt némely dolgokról, sokszori nagy károkról, jóakaróinak, s ellenséginek véle tött cselekedetirűl, a protocolomokból, registromokból, hiteles emberek memóriájából, notátiójából és az experientiából, hogy e kis Chronikát együgyű beszélgetésben elkezdjem, elszántam. De messze pironkodjék innét minden tisztességkívánás vagy becsületvadászás, ez azért nem íratott. Amiképpen valakinek erőtlenségéből esett dolga, fogyatkozása, szemre való lobbantássál nem gyáláztatik, így senki viselt dolgának dícsíreti, bár méltónak ítélné is, maga szárnyára nem repíttetik. Ebben senkinek ereje, tanácsa, magasztalása, meghatározás nélkül nem ögyelíttetik. Nem is azért mint ha már dolgunk jól volna, vagy Istenünk fejünk felett függő haragja miatt veszedelmünk lobogó lángja megcsendesedett, vagy megaludt volna: A háborúság habjai közül csendes és bátorságos partra immár kikaptunk volna, a veszedelmet messze kerültük volna, és semmi félelmünk nem volna: Nem! Sőt nyilván mondhatjuk, most vagyunk közepin és legmélyén annyira, hogy ha édes Jézusunk felserkenvén meg nem fedi a habokat, el kell merülnünk. Honnan várjunk külső segítséget azt meg sem gondolhatjuk. Nem igen bízhatunk mi a méltóságos főrendekben, mert azoktúl megvettetünk, nem vitézinkben, mert azoktúl prédáitatunk. Nem jószágunkban, pénzünkben, mert azoktúl megfosztattunk. Hanem az egy Istenben. íratott annak okáért ezen belsőbb és főbb okáért: I. Hogy a megmondott módok szerént a csudálatos szabadításban legyen Istené a dicsőség, ki azt senkinek is nem engedi. Ésa. 42.8. II. Hogy láthassuk mint vitte véghez az Isten felőlünk elrendelt gondviselését az külső eszközökben, vagy másod okokban, s azok által. III. Hogy fennmaradjon emlékezetre e mi életünkbéli időnek sok gonoszszál váló elegyes volta, kiben láthassa a szerencse kerék módjára forgó, s nagyokat változó alsóságot felsőséggel, felsőséget alsósággal hamar cserélő, egy helyben kevés ideig nyugható világ álhatatlanságát. IV. Hogy mostani, s következendő népek is ez magánál nagyobb hírű keresztyén Debrecen varasának sokszori kára, s nagy romlása, szegényülése, sőt még pusztulása is (ha Istennek úgy tetszik) mi okon, kitűl, s mikor és mi módon lett tudhassák. V. Hogy a jövendőbéli successorok hasonló igyben (kitűl Isten oltalmazza) ne menjenek messze példáért ha mi jót ebben az akkori alkalmatosságra szabván találhatnák. AZ ŰRÉ A SZABADÍTÁS. MERT AZ ŰRÉ A SZABADÍTÁS.