Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1564-1565 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 10. (Debrecen, 1985)
felmerült, hogy a Bakóczy, Biczó, Tassy stb. neveket miért nem úgy adjuk viszsza, amint hajdan leírták és ahogy pl. éppen ezeket ma is írják. Most tehát a személynevek esetében eltérünk a fonetikus átírás gyakorlatától s ekkor a vezetéknév után (—) jel következik. A régi írásmódtól azonban így is el kell gyakran tekintenünk és értelemszerűen kell a magánhangzókat, olykor az egész nevet feloldanunk. Pl. Mezaros — Mészáros, Zabo — Szabó, Zanto — Szántó stb. Ilyenkor azonban a feloldás után zárójelben mindig megadjuk a betűhű alakot, ahogyan az az eredetiben szerepel. Itt feltétlenül meg kell említeni, hogy a Literátus nevet csaknem mindenkor Deák-ra fordítjuk le. Kivétel Literáti Balázs főbíró, akinek a nevével voltaképpen csak ebben a feloldásban találkozunk. (Úgy tűnik a főbírók nevét nem fordították Deák-ra.) Továbbra is betűhűen és egészében közöljük a magyar nyelvű bejegyzéseket. Az alapkérdésekben mást nem változtattunk, ugyanaz az eljárásúnk, mint eddig volt. Mégis fel kell hívni néhány lényeges kérdésre a kedves érdeklődök figyelmét. Az első kötet jegyzőitől eltérően éppen ennek az esztendőnek a nótáriusa á keltezést illetően kicsit „nagyvonalú" volt. Ha az előző füzeteket a kezünkbe vesszük, úgy látjuk, hogy ott „szépen" leírta a jegyzőnk, hogy „Sabbato post JEpiphaniarüm" (= 1548. jan. 7. szombat. Ez az ünnep január 6. — ekkor péntek, tehát az utána következő szombat 7-e.) Most is sokszor ilyen pontos nótáriusunk, de gyakran igen pongyolán veti oda a dátumokat minden tekintetben. Például előszeretettel csak annyit mond, hogy „Sabbato post". Sőt; előfordul, hogy egyszerűen „Sabbato". Vagy: „Feria tertia post", „Feria quintá seüüeriti" stb. Ezekben az esetekben á kutatónak (ezúttal nekünk) kell gondosán eljárnia és az egymás után következő időpontok egybevetésével megállapítani a pontos dátumot és azt adni meg a latin keltezés alatt zárójelben. Egyébként az így'"megadott keltezés:'(latin alatti'zárójelben) mindig tőlünk van. Az nincs így benne az eredetiben, mint ahogyan a szövegben sincs feloldva pl. Szent András rtabja; ott is mi adjuk meg mindenkor a hónap nevét és a nap számát. Csak az utóbbi esetekben nem mondjuk ineg, hogy akkor éppen hétfő vagy szombat völt-e. Á keltezés pongyolaságában jegyzőnk odáig megy, hogy utólagos bejegyzésről lévén szó pl. előbb jegyzi fel a szeptember 14-i, s aztán a 12-i említésre méltó dolgokat. Ez azonban szerencsére nem gyakori. A közigazgatási esztendőhöz sem „ragaszkodik". Ezeket a feljegyzéseket ugyanis^ rendesért a bíróválasztás napjával (Szt. György = ápr. 24.) szokták kezdeni. Ő még a következő április 24-én is feljegyez — az új bírót nem is említi —, sőt még június közepe tájt is vet papírra valamit, befejezetlenül. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy megbízhatatlan! Feljegyzései éppoly hasznosak, döntőek, mint az eddigiek és a következők. Természetes persze, hogy ha van rá mód, ha van más forrás, akkor össze kell azzal vetni, de ez minden más esetre és forrásra is vonatkozik. Feltűnhet az olvasónak, hogy ebben az esztendőben alig található perfellebbezés a szenátushoz vagy a földesúrhoz. (2/2., 15/7., 34/6., 39/10. reg,) Őfelsége széke szerepel csaknem állandóan mint fellebbezési fórum. Ekkor ez János Zsigmond bírói székét jelentette s erről csak azt mondhatjuk el, amit eddig is elmondottunk már, a megjelent „Debrecen története I." kötetben pedig így fogalmaztunk : „Fellebbezési fórum volt a Török család kihalásáig mindenkor az úriszék, de különböző korokban a budai tanács, a vármegye, a tárnokmester, a király személyes jelenléti bírósága, a királyi tábla, az erdélyi vajda, a fejedéiért! és mindenkor a debreceni szenátus, amely végül is... csaknem kizárólagos fellebbviteli bírósággá vált a debreceni peres ügyek intézésében." Az idézett munkában
