Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1564-1565 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 10. (Debrecen, 1985)

Az özvegyasszony törvényesen kérte, hogy az árvák és azok javai, pénzeik és részeik visszamenjenek hozzá. Olyan ítéletet hoztunk, hogy a nagyobbik fiú gondját Szűcs Benedek viselje, a másikat pedig, a szoptatóst addig, amíg felnő annyira, hogy Szűcs Benedek már gondját viselheti, az anyja táplálja és nevelje. A nevelésért Szűcs Benedek az aszszonynak minden évben 5—5 forintot tartozzék adni. Minden javak harmadrészét pedig, miként Szűcs Ferenc testamentumában meghagyta, Szűcs Benedek tartozzék kiadni és ő köteles a saját harmadrészével megelégedni. 13/4. Nyírő (Nyrew) Tamás, Hajdú (Haydw) János, valamint Tar (Thar) István polgárunk összes pénzét és ezüst dolgait, 104 forint adósságuk összege miatt visszatartotta és tiltotta, mások előtt akarván visszakapni tartozását. 13/5. A Tamásiba való (Thamassy) Jakó (Jako) Pál ezen város kebelébe és tagjai közé jobbágyul felíratta magát és ettől kezdve beszámláltatott. Feria tertia in die Anthonii (jún. 13. kedd) 13/6. Szűcs (Zewch) Balázs Orrotlan (Orrothlan) Nagy (—) Mátyás ellen a törökök által elvitt lova ügyében tartozik tanúkat állítani és előhozni tizenötödnapra. 13/7. Margit asszony, újhelyi (Wyhely) Deák (Literátus) István felesége egy bizonyos háznak őt illető földjét, amely Balogh (—) Imre, valamint a néhai Szígyártó (Zygyartho) Ágoston özvegyének háza mellett a Piacon (in Theatro) van, egészen a per vizsgálatáig tiltotta előttünk mindenkitől. Feria quinta in die Viti (jún. 15. csütörtök) 13/8. Takaró (Takaró) Bertalan Margitnak, nővérének, a néhai Szalay (Zalay) Benedek özvegyének megnyugtatására és mentesítésére kijelentette, hogy a nővére javainak negyedrészével kielégítette őt. 14/2. Csincső (Czyncheo) Péter kijelentette előttünk, hogy a 200 forintot, amelyet Mihálka (Myhalchya) Benedeknek a háza árába adott, Kádas (Kádas) Istvántól visszakapta és felvette, mégpedig úgy, hogy azt az épületet, amit Csincső Péter a ház körül készített, tisztes férfiak felbecsüljék, hogy az épületek költségeit majd attól, aki abban a házban örökösként előáll, visszakapni és kiadatni tudja és szabad legyen. 14/3. Pacsirta (Pachyrtha) Péter, valamint a néhai zalánkeményi (Zalankemen) Kalmár (Kalmár) János özvegye, a szomszédasszonya között a kemence ügyében, amelyet a szomszédasszonya neki egyszer megengedett készíteni az ő háza és a telke felől, azonban meggondolva magát ismételten megengedni nem akarta, olyan ítéletet hoztunk, hogy az asszonynak szabad a szavát erről a dologról visszavonni, mivel már nem akarja neki megengedni. Pacsirta Péter pedig ami kárt a háza falában a szomszédasszony ígérete miatt elszenvedett, esküje által a szom-