Debreceni vagyonleltárak 1717-1848 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 9. (Debrecen, 1984)

Bevezetés

Bevezetés A történeti források között a végrendeleteket (testamentum) szervesen egészítik ki az osztálylevelek (successiós levél) és a különböző vagyonleltárak (inventarium). A Hajdú-Bihar megyei Levéltár forrásközleményei 8. számában végrendeleteket közöltünk, ezúttal osztályleveleket és vagyonleltárakat publikálunk. Amíg a debreceni végrendeleteket Testamenta címszóval (HBmL. IV. A. 1011/z.) a megyei levéltár külön gyűjteményben őrzi, az osztályleveleket és másféle vagyonleltárakat különböző fondokban szétszórtan, a csomók és iratok darabonként való átnézésével ismerheti meg a kutató. Belőlük legtöbbet a Jelentések (Relationes) sorozat kétszázat meghaladó fasciculusa rejteget, HBmL. IV. A. 1011/k. jelzettel ellátva. Szórványosan a Polgári perek (Processus civiles) HBmL. IV. A. 1018 állagában és a Déri Múzeum gyűjteményében is előfordulnak. Az osztálylevelek tulajdonképpen vagyonleltárak. Az elhunyt végtisztessége után az utódok pontosan felmérették a hagyatékot s ennek alapján osztották szét egymás között. Rendszerint olyan örökösök készítettek leltárt, akik számára nem maradt hátra végrendelet, vagy valamilyen vita támadt az örökölt vagyon szétosztásakor. Polgári vagyonleltárakat ritkábban máskor is készítettek, így csődper esetén vagy főként a XIX. század első felében hitelfelvételkor, s ezzel igazolták a hitel vagyoni fedezetét. A debreceni anyagból ugyan ilyen hitelezési szándékkal készített leltárak nem kerültek elő, a szerző még publikálatlan újabb kutatásaiból azonban úgy tűnik, hogy általános szokásrendről volt szó. Debrecenben a vagyonleltározást a városi tanács képviseletében egy-két szenátor vagy esküdt irányította, tehát — a végrendelet készítéséhez hasonlóan — hatósági feladatkörnek tekintették. Magát a leltározás munkáját azonban már nem maguk a szenátorok végezték, hanem szakértőket hívtak segítségül. Szakértőként kizárólag polgárjogúak működhettek közre. Ezek számát a vagyon nagysága határozta meg. Általános szokás volt, hogy a polgári vagyon fontos elemeit — városi fundus, iparosműhely, kalmárbolt, határbeli tartozék, szőlő — külön-külön 2—5 tagú bizottság leltározta és értékelte. A vagyon agrárjellegű részeit parasztpolgárok leltározták, a szakipari munkákat (kőműves, ács, asztalos, üveges) szakmabeli iparosok értékelték, a boltbeli portékák leltározását kereskedőkre bízták. A vonatkozó forrásokból azt is egyértelműen meg lehet állapítani, hogy a hegyi szőlőket — ezek elsősorban a Bihar megyei Érmellékén feküdtek — az ottani elöljárókkal és hegybírákkal, hegygazdákkal leltároztatta Debrecen város Tanácsa, tehát külső tisztségviselőket is bevont polgárai vagyonának a felmérésébe, akik munkájukért tiszteletdíjban részesültek. Az érmelléki elöljárók írásbeli igazolásait a debreceni magisztrátus hiteles bizonyságlevélként fogadta el, s külön mellékletként csatoltatta az osztálylevelekhez. I.