Debreceni végrendeletek 1595-1847 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Debrecen, 1983)

Bevezetés

BEVEZETÉS

1 A végrendelet vagy testamentum „a végrendelkező akaratának törvényes módon abbeli nyilatkozata, mi történjék halála után vagyonával..., egyoldalú intézkedés révén bármikor, bármi okból visszavonható: mert az emberi akarat haláláig változtatható"

2 A fenti meghatározás még a XIX. század közepéről származik, de napjainkban is pontosnak és hitelesnek tekinthetjük. A feudális jogrendre jellemző végrendelkezés valójában az egész társadalmi formáció kísérő jelensége. A jogtörténet ugyan sokáig az Aranybullát tekintette az első olyan megbízható forrásnak, amely a végrendelkezés törvényes megfogalmazását tartalmazza, azonban az újabb kutatások már egészen I. Istvánig tudják visszavezetni a magyarországi végrendelkezési jog eredetét.

1 Érvényességének és gyakorlásának záróidőhatárát pedig az 1876. évi közigazgatási átszervezés évszámában jelölhetjük meg. Végrendelkezési joggal még az Árpádkor végén is — országos törvények és kiváltságok alapján — csak a nemesek és a városi polgárok élhettek, a földesúri fennhatóság alatt élő paraszttársadalom számára viszont csak a földesúri hatalom adományozhatott ilyen jogot. Természetesen így a mezővárosi paraszípclgárok is csak földesuruk engedélyével és jóváhagyásával szerezhettek végrendelkezési jogot. Debrecen 1361-től került a mezővárosok sorába, de továbbra is magánföldesúri fennhatóság alatt maradt. A debreceniek ezért fordultak 1473-ban és 1477-ben akkori földesurukhoz, Hunyadi János Özvegyéhez, Szilágyi Erzsébethez végrendelkezési jog engedélyezéséért. Valójában ezzel a két privilégiummal alapozták meg vég rendel kezesi joggyakorlatukat, bár aligha zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy a városi polgárok már korábban is végrendelkeztek. Különösen az 1477. évi pátensnek kell nagy jelentőséget tulajdonítani, amely minden korábbi korlátozást megszüntetve, a végrendelkezést bárkinek a javára engedélyezte. Ténylegesen Rudolf császár is 1600-ban a debrecenieknek ezt az öröklési jogát erősítette meg/' A XVI. század közepétől ránkmaradt városi közgyűlési jegyzőkönyvek tanúsága szerint a végrendelet készítését, ellenőrzését és végrehajtását a városi tanács saját hatáskörébe vonta.

5 Korábban még olykor előfordult, hogy debreceni polgár hiteleshelyen készített végrendeletet, az 1550-es évektől 1 A szöveg között ( ) jelben lévő számok a közölt végrendeletek forráspublikációink Adattárában szereplő számozására utalnak. 2 Mattekovics Sándor: A magyar örökösödési jog alapelvei. Azoknak eredete, jogtörténeti fejlődése... tekintettel a római és kánoni jog befolyására. Pest, 1864, 34-35. I. 3 Fürj Zoltán: Debrecen reformkori végrendeleteinek értékelése. Tanári szakdolgozat KLTE Történelmi Intézetének Könyvtára. 8-14 I. 4 Herpay Gábor: A vég rendeletgyűjtemény ismertetése. Debreceni Közlöny, 1916. évi 48. füzet 450-451, 1917. 3. füzet 20, 4. füzet 27. I. 5 Balogh István: Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1548—1549. Debrecen, 1981. 35. I. (238), 68. I. (492, 496), 69. I. (497, 499), 108. I. (82). 119. I. (156, 159), 128. I. (227), 158. I. (442. 445) stb.