Debreceni végrendeletek 1595-1847 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Debrecen, 1983)

Adattár - 22. micskei Bárányi Miklós és felesége Fazekas Ilona, 1795. február 21.

Ezen végső rendelésemet pedig ha atyámfiai közzül holtom után valamellyik meg akarná akadályoztatni; tehát azon történetre, mint ollyan acquisitor, aki maga sok nyughatatlanságimnál törődéseimmel verejtékes fáradtságimmal, utazásimmal és arra tett sok költségeimmel, magamtól is a ruházatnak, ételnek italnak megvonásával váltottam magamhoz avitica successiomat, amint márfellyebb némelly részekben elő is adnám: adok a királyi fiscusnak tellyes hatalmat, hogy az eltestaltakat elébb, a testamenti executor urak kiadván, az attól megmaradt egyébb jószágomba instántáncé succedálhasson: mivel én senkinek keresni nem tartoztam, a magamét pedig annak hagyhatom, akinek akarom azon fellyül is, hogy még életemben, már idős állapotomban mikor nyugodalmat reménylettem volna, nem atyámfiától, hanem csak sógoromtól Csanády Györgytől sok méltatlanságokat és vesztegetéseket, mind levelezések által, mind személy szerint is kelletett szenvednem, melyeket mint jó keresztyén, még életemben condonáltam s condonalok is örökre. Ezen testamentumon executorainak nevezem Hatvani Pál urat, nemes Bihar és Szabolcs vármegyének assessorát és debreceni senator nemes Szabó Sáray István uramat, ugy hogy mivel én ezen testamentumomat a Nagy-Váradi nemes Captalanban az Archívumba adom be pro conservatione: tehát holtom után az emiitett testamenti executor urak ennek oroginálissát ottan keressék és annak tenora szerént exequáljanak." 22. micskei Baranyai Miklós és felesége Fazekas Ilona, 1795. február 21. (No. 933.) „Én micskei Baranyai Miklós jól tudván azt, hogy az Ur Istentől el van végezve, hogy minden embernek egyszer meg kell halni és e romlandó testnek porrá kell lenni, amint azelőtt volt. Tehát először is az én szegény lelkemet, az én teremtő, megváltó és megszentelő Istenemnek ajánlom: testemnek pedig tisztességes eltemettetést és takarittatást kívánok. Ezek után pedig holtom utánra ezen végső rendelésemet teszem. Jóllehet énnekem több maradott mostani kedves hitestársam Fazekas Ilona aszszony szüléiről, mind készpénzben, mind jószágban, mint reám, más Istenben elnyugodott szüléimről vagy maradt, vagy most folyó terhes processusunk után is maradhatna: de azon kivül is, első házasságunktól fogva, kedves feleségemnek szüléi sokat segítettek és tápláltak volna bennünket: Mivel meghallván azt a feleségem édesanyja, hogy első öszvekelésünk alkalmatosságával az én szüljeim minket semmivel sem segítenek és még a mindennapi élelmünkre és táplálásunkra valókban is nagy fogyatkozást szenvedünk: maga szekérre ült és azt mindenféle megkívántató szükséges eleségekkel megrakván, ugy hozta be Kábáról a mi számunkra és táplálásunkra, ide Debrecenbe. Külömben is pedig az én megholt édesatyám nemes Bárányi Miklós uram, ha ha nekem valaha vagy házra, vagy más egyéb kölcsön pénzt adott is, azt édesatyai jótéteménynek, vagy successionak nem tulajdonithatom, mivel tőllem annak interessét szintúgy megkívánta, mint akármelly idegentől, mellyet én is mind egészben defálcáltam. És igy ezek szerint jó lélekkel azt mondhatom, hogy én magam szüleinek nagyot mutató successioja és sperátivuma mellett, mindez ideig sokkal többet költöttem a feleségem successioját magamra és házam cselédjére s tápláltatásunkra, mint magam acquisitumocskáját is. Sőt ezt a háza-