Debreceni végrendeletek 1595-1847 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Debrecen, 1983)

Adattár - 18. Czeczei János (Hatvan u.), 1787. február 13. - 19. Dömsödi György özvegye, Komáromi Julianna (Csapó u.), 1788. február 12.

tetszetősképpen szembetűnt summás reparátiójára költötte); 6 járóié szeke­restől és ahhoz való egész készülettel. A már feljebb emiitett 6 járó ökör a szekérrel és egész készületével; a jankafalvi Kovácsi hegyen egy darabban 30 kapa szőlő ... Mellyekről a testatrix asszony azt rendeli, hogy mindgyárt halála után adódgyanak el és az árok jó helyekre adassanak ki az árva hasznára, kiköt­vén mindazonáltal a fellyebb emiitett mód szerént a 6 járó ökröt és a janka­falvi Kovácsi szőlőt, mellyel nemes Komáromi Dániel uram annak hasznából meg fog miveltetni és a munkáltatástól megmaradóit hasznot az árva részére fordítani. Ezeken kívül a Liba-kerten lévő 2 nyilas föld, a háznál lévő 7 nagyobb szalonnák, 10 hajak, tűzre és épületre való fák, kocsi, az ebesi szálláson lévő takarmány; ugyanott, itthon a háznál és Jankafalván találtatható mindenféle élet, buza, árpa, köles stb., a szálláson lévő aprómarhák, az idevaló és Jan­kai pincében találtatható borok, a testatrix asszony halála után míndgyárt adattassanak el és az árok az ebesi szállásnak árával interesre kiadódván, mind a capitalis, mind az interes a Dömsödi Dániel hasznára hagyattas­sanak. Minthogy pedig a testatrix aszszonynak a testvérnénje, nemes Szeremlei Józsefné 17 asszonyom és már fellyebb nevezett két testvéröccse urai a testat­ríxasszonynak néhai édesatyja urának halála ólta mindenkor, nevezetesen pedig szomorú özvegységében, nagy gyámolai, segítői voltak és eránta külö­nös példás testvéri szeretettel viseltettek és kiváltképpen mostani súlyos be­tegségében vele dajkálkodtanak: azért kívánta mindenkor két testvéröccse urait maga körül megtartani és magától el nem bocsátani, kik jóllehet ezért a nagy atyafiságokért a testatrix asszonytól sokat érdemeltek volna, mindaz­által nemcsak az, hogy magokat semmi reájok nem tartozó dologba vagy suc­cessioba be nem ártották, hanem inkább a testatrix asszony kivánsága sze­rént tartásokért mindenkor becsülettel fizettek, és ugyanazért senkinek is el­lenek nehézsége, vagy rajtok semmi névvel nevezendő keresete soha nem le­het. Hogy tehát a testatrix asszony ezt a szíves atyafiságokat kedves testvér­iének, avagy csak némelly részben is meghálálhassa, testamentuma szerént hagy (itt részletesen felsorolja, hogy kinek hagyományoz borjas teheneket, élelmet, ruhanemüket stb.). Tellyes akarattya a lévén a testatrix asszonynak, hogy kedves fija Dániel; mindaddig gazdasághoz és a reá maradandó successionak általvételéhez ne foghasson, mig kivált a német szónak s törvényeknek tanulását sorsához ké­pest ugy tökéletességre nem viszi, hogy azzal mind magának használhasson, mind a hazának alkalmatos subjectum lehessen: tehát ezen célnak elérésére tutorainak rendeli kedves két testvéröccse urait, akiknek szivekre köti sokszor nevezett árvájának atyafiságos gondviselését, akikhez az árva is tellyes enge­delmességgel lenni, tőllök függeni és minél előbb tanulásának folytatása vé­gett elmenni tartozik. Annyival inkább bizik pedig testvéröccse urainak szíves­ségekben, minthogy eddig is egyetlenegy fija eránt mindenkor atyafiságos indulatjokat s jóravaló oktatásokat bőven tapasztalta. Ha pedig Isten ő szent Felségének úgy fog tetszeni, hogy a testatrix asz­szonynak ez az egyetlen egy fija mag nélkül hal meg, tehát a Komáromi suc­cessionak az életben maradandó osztályos atyafiak közt egyenlőképpen kell osztódni; a fellyebb a III. punctumban és azután emiitett acquisitumokról pe­17 Nagybákai Antal: Egy barokkon debreceni főbíró. Szeremley Sámuel a nemes Kolmár Társaság tagja és csalódja. Debrecen, 1942.

Next

/
Thumbnails
Contents