Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1552-1554 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 4. (Debrecen, 1982)

tőén azért lehetséges, mert ekkorára már lényegileg kialakult az a közigazgatási gyakorlat, amelyik évszázadokon át jellemző Debrecenben: a bíró mellett 12 esküdt bíró tevékenykedik. Közöttük meghatározott sorrend volt, s az első esküdt bíró egyúttal a főbíró mindenkori helyettese — más néven másodbíró — volt, aki a főbíró akadályoztatása esetén azonnal a főbíró helyetteseként ténykedett. Fekete Lukács ekkor első esküdt bíró, azaz „másodbíró" vot, amint azt az 1553. január 14-i bejegyzés bizonyítja. (429/2. reg.) A földesúri mezőváros igazságszolgáltatási és igazgatási szervezete e két évi jegyzőkönyv alapján már határozottabban körvonalazható. A tisztújítás rendjét „az egész tanács határozatából" 1552. április 24-én hozott statútum állapította meg. (Évenként bíró választás, 12 esküdt bíró, 66 szenátor.) A 66 tagú szenátori testületet teljes számra újév napján egészítik ki az utcák által. A bíróválasztásban az esküdt bírákon (jurati judices) részt vesznek azok a szenátorok is, akik a 12 tagú testülettől és a bírótól levelet kapnak. Ezt az eljárást régtől megszokottnak mondják. (377/2. reg.) Az 1552-i tisztújításon Kalmár István lett a bíró. (452/2. reg.) Néhány esküdt nevét is biztosan meg lehet határozni, másoknál csak feltehető, hogy e tisztség viselői voltak. Az 1552-i statútum előírja a tanács határozatai iránti engedelmességet, a határozatok megsértőit a tanács megbüntetheti. Mégis tudunk valami mozgalomról, mert Deák Istvánt 1553. május 28-án, az új év táján kirobbant felkelésben résztvevők (insurgentes) összeírásának vádjával a szenátorok rendjéből kizárták. (432/3., 453/2., 460/8. reg.) A statútum szavaiból és néhány bejegyzésből az utcák alsófokú és autonóm igazgatási testületére (communitas) lehet következtetni. E testületnek elöljárója (caput, capitaneus) pénze, bikája volt (364/7., 378/9., 408/7., 445/2., 448/12., 467/2. reg.). De a bíró és az esküdtek testületének is van valamiféle igazgatási és igazságszolgáltatási szerve. A bírónak van egy vagy két szolgája, akik a rendfenntartásban és az ítéletek végrehajtásában segédkeztek. A város vásárjövedelmét a mértékek felügyelői (inspectores cubulorum), másként vásárbírák (judices fori) szedik be (453/6., 454/3., 487/6. reg.). Fizetésük a beszedett jövedelem negyede, a többi része a szegényeké, a külső és belső ispotályé. A vásárbírák és ispotálymesterek 1553-ban ugyanazok a személyek. (426/1., 453/6., 454/2., 3., 460/3., 470/10., 487/6. reg.) A bormérés aug. 15.—okt. 9. között szintén a város joga, ezt a két borbíró (judices vinorum) intézi a tanács megbízásából (406/2., 432/5., 437/7., 471/12. reg.). A szenátorok végzése szerint 1553-ban az előző évek bíráit visszamenőleg elszámoltatták a kezükhöz befolyt pénzekről — nem éppen baj nélkül. (434/7., 453/1., 459/5., 6., 469/3. reg.). A mező- és erdőhasználat felett a mező- és erdőcsősz őrködött, és a Tócó nevű folyóbeli halászatra való felügyelettel is megbíztak egy szenátort, (procurator paludis) (494/8., 428/3., 470/3., 497/6. reg.). Szó esik a város tagjai (membrum civitatis) közé való felvételről, amit a