Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1552-1554 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 4. (Debrecen, 1982)
Feria quarta sequenti (jún. 15. csütörtök) 464/3. Bécsi (de Wyenna) Holzer (—) András szolgája, ura képviseletében letiltja és letartja megölt Szondi (Zondi) Imre minden ingó és ingatlan javait 837 forintig és 80 dénárig, hogy a magáét minden hitelezője előtt megkapja. Sabbato post Viti (jún. 17. szombat) 464/6. Jártó (Jartho) Miklós, korábban pesti (Pesthiensis), most debreceni lakos előadta: néhai Cibak (Cybak) Imre özvegyét Váradon már kétszer próbálta a törvény elé állítani, bizonyos adósság miatt és a bírónak mondottam, hogy az asszonnyal együtt jöttünk Debrecenbe, aki engem egyáltalán nem hívott a bíróság elé és nem is indított pert, öt napi ittléte alatt, és elment. 464/7. Aszalós (Azalos) András és Kovács (Kowach) Imre az egész Várad utca (piatea Waradiensis) nevében esküdjenek Fóris (Foris) János ellenében, hogy közös bikájuk az ő révén veszett el. 464/8. Ebesi (de Ebes) Bakó (Bakó) György és Kis (—) Pál között a bíróság úgy határozott, hogy Kis Pál szekerese, György számára tegye le az egy forintot, és ha kárt nem akar vallani a szatmári (Zathmariensis) bírónál pereljen a szekeres által elhozott pénzért. Pál a földesúr székére fellebbezett. 464/9. Csanak (Chyanak) Gáspár kapitány és Réz (Reez) Gergely között a bíróság úgy határozott, hogy mivel Gergely a vérengző cigány (Cyganus) tolvajt az őrök kezéből urának tiltakozása mellett kivette, mentse harmadmagával magát megbízható és derék emberekkel oly módon, hogy őneki sem közös keresete nem volt, semmiféle orgazdaságban nem egyezett meg azokkal a tolvaj cigányokkal. Magát tisztázta előttünk. Feria tercia Johannis Baptiste (jún. 20. kedd) 465/1. A tanács úgy határozott, míg a többi szabómester a menekülésből hazatér, hogy a menekült szabók, akik a sajátjukat szabják, de csak azok, akik a városba bejöttek, adót fizetnek és őrségbe kiállottak. 465/4. Lembergi (de Lerenberg) Lengelfelder (—) Pál szolgája Mihály a törvény előtt megegyezett néhai Szondi (Zondi) Imre özvegyével Zsófiával, Szondi Imre és Várkonyi (Varkony) Lukács kötelezvénye tekintetében, ők ebben kötelezték magukat, hogyha egyikőjük korábban találna meghalni, az élő a hitelezőnek megfizeti a 837 forint 87 dénárnyi összeget. Miután Szondi Imre meghalt, az ítélet úgy szól, hogy a hátramaradt Várkony Imre a hitelezőnek az összeget fizesse meg és megfizetés után Zsófia asszonyt perelje.