Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1550-1551 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 3. (Debrecen, 1982)

Sabbato in festő Sancti Antonii (június 13. szombat) 324/3. Lakatgyártó (Jakatgarto) Pál és Borok Demeter fia, hasonlóképpen Lakatos ifjú, Gergely között, afelől a pénz felől, amit az említett ifjú Gergely apjának halála után Lakatos Pál házában elrejtve megtaláltak, a bíróság úgy döntött és határozott, hogy osszák három felé, két részét kapja Gergely, a harmadikat pedig Pál felesége azzal a meghatározással, hogy mindkét fél beleegyezik és tanúbizonyságul feljegyezteti. 324/5. Ugyanazon a napon a két említett Lakatgyártó (Lakatgiartho) és Gergely ifjú megegyeztek és Lakatgyártó Pál Gergelyt előttünk kielégített elhunyt szülője minden pénzéből és javaiból. 324/6. ötvös (Ettwes) Fábián szabadon és önként vallotta előttünk, hogy a Csapó utcában a kastély mellett (in piatea Capo, prope Castellum) levő házát, amelyet előbb váradi Bódog (Bodogh) Gábor javára megbecsültetett — az adóssága fejében — átengedte testvérének, nemes Koppány (Koppány) Mihálynak 70 forintért, amellyel az Bódog Gábort kielégítette ötvös Fábián helyett. Ötvös Fábián az adósságáért neki átadta oly feltétellel, hogy Koppány Mihály a neki átengedett ház és minden tartozékai felett szabadon rendelkezzék, és amikor ötvös Fábián azt akarja, hogy abból menjen ki és azt hagyja el, menjen ki, ha azonban közben megegyezhetnek, legyen tetszésük szerint (utólag beírva: elmarad). 325/1. Tolnai (Tholnay) Antal Bődör (Bewdewr) Péter fiának, Gergelynek a bíró előtt visszaadott három ezüst csatot, amely Gergely ifjú szüleitől nála maradt, nehogy valaki ezért háborgassa vagy zaklassa, jelen bejegyzésünk bizonysága szerint. Ferza tercia proxima post Antonii (június 16. kedd) 325/4. Kormányos (Kormanios) Ferenc ezen országos vásárszabadság idején (in hoc libertate nundinarum) tömlöcbe záratta inasát, Kalmár (Kalamar) Jánost, azért mert őt az év lejárta előtt elhagyta. Mi az elhatározása okát kérdeztük és azt mondta, hogy nem olyan étellel és táplálékkal tartotta, mint amilyet ember enni szokott, és ezt három tanúval is bizonyította. Ezután az igazát megértve a bíróság úgy határozott, hogy urát joggal hagyta ott, emiatt annak nem kellett volna törvénnyel elfogatni, mivel pedig indokolt okkal ment el tőle, az tartozik az inast a bíró tömlöcéből három márkával kiváltani, aki őt három márkával lefogatta. Kormányos a mi ítéletünkkel elégedetlen lévén, a földesúrhoz fellebbezett.