A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István az álmosdi keresztapa

írás ennél is nagyobb, kb. 10,9 %-os hányadot (szám szerint 189 főt) mutatott ki.7 Többségük saját föld nélküli taksás vagy armalista nemes, ám meglehetősen sok a birtokos földesúr is.8 Az utóbbiak - egykét kivétellel - külön-külön nem rendelkeztek jelentékeny tulajdonnal, a közbirtokosság azonban együttvéve számottevő, meghatározó hatást gyakorolt a falu életére. A Dél-Nyírség és az Érmellék érintkezésénél elterülő, részben homokos, részben igen jól termő kövér földekből álló határ döntő hányadán, több mint hathetedén majorsági gazdálkodás folyt.9

Bár a faluban románok és zsidók (feltűnően sokan!) is éltek, a lakosság zöme magyar.10 Az etnikai megoszlás tükröződött a vallásfelekezeti összetételben is. A reformátusok aránya az ismert számadatok - az 1804-es felekezeti összeírásban: 104611, Nagy Lajosnál 128912, Fényes Eleknél 130613 * - szerint mindig 75 % körül mozgott, tehát a helybeliek háromnegyede a helvét hitvallás követője volt. Az itteni gyülekezet a tiszántúli református egyházkerület érmelléki egyházmegyéjéhez tartozott.11

„Az Álmosdi helvét hitvallású egyház keresztelési Anya Könyve (1820-1853)” című kéziratos kötetben15 - amelyet mindmáig a helyi parókián őriznek - olvasható az alábbi, betűhív bejegyzés:

[1823] Augusztusba (Születés): 22 (Keresztelés napja): 26 A Szülék Neve: Mélt. Péchujfalusi Péchy Ferentz Urnák Beíró Fries Francisco Aszszony Leányok (Magzatok) Stephanie Anna Mária. (Keresztatyák, Keresztanyák): Gróf Széchényi István, Báró Fries Anna Mária Aszszony.

92 Bényei Miklós: Széchenyi István, az álmosdi keresztapa

1 A számot Vajda Mária közli: i.m. 194, p.; az arány Fényes Elek népességi adatához viszonyított.

8 Vajda M. i.m. 194. p.

9 Vajda M. i.m. 8., 36-37. p., Fényes E. i.m. 23. p.

IU Vö. Nagy, L. i.m. 86. p.; Fényes E. 23. p.

" Vajda M. i.m. 41. p.

12 Nagy, L. i.m. 86. p. (a közölt szám 76,2 %-os arányt jelent).

1 ’ Fényes E. i.m. 23. p. (az arány 75,8 %).

14 Vajda M. i.m. 41. p.

13 A Tiszántúli Református Egyházkerület 1819-ben rendelte el az anyakönyvek

vezetését; erről az álmosdi eklézsia presbitériuma 1819. december 12-én tárgyalt:

Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár Kézirattára R. 6.344. 28. p. Tehát a korábbi évekből nem maradhatott fenn hasonló dokumentum.