A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)
Tanulmányok - Veress Zsófia: Latin-magyar kétnyelvűség Debrecen városának 1606/1607-es Magisztrátusának jegyzőkönyveiben
válás módjáról, a mesterremek készítéséről, a legény kántorrá fogadásáról. A város jövedelmeinek nagy része származott a bormérésből (felügyelői a borbírák), illetve a vásárokból (a vásárbírák és a vásárfelügyelők irányítása alatt). Az égetett bort vagyis a pálinkát az asszonyok árulták, az eladásra pedig a borbírák (inspectores viniadusti) felügyeltek. Az eddigiek alapján nyilvánvaló, hogy a Debrecenben lakó városi polgárok számos kiváltsággal rendelkeztek. A török fenyegetettség is hozzájárult ahhoz, hogy korszakunkban nagyarányú betelepedésnek lehetünk tanúi. A jegyzőkönyv gyakran említ váradi, makói, szegedi stb. jövevényeket. Számos helyen olvashatjuk ezt a szűkszavú feljegyzést: „a város közé adta magát”, vagy „Debrecen polgárainak sorába felvették”, s ezzel a város polgára lett. A letelepedés engedélyezésének egyetlen feltétele az volt, hogy be kellett tartani a város törvényeit. A „nemes” jelző is előfordul, tehát voltak Debrecennek nemes polgárai is, bár a városban a nemesi előjogok nem érvényesülhettek a polgárjoggal szemben: A leggyakrabban előforduló nevek az ügyvédek (Kása Márton, Szentpéteri János, Ferenc deák) mellett: Nagy Gál István, Hidas Pál, Kádas Jakab, Csibró István, Balog Mátyás, Szűcs András. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXI. ________________61 A kétnyelvűség néhány általános kérdése Magyarországon csak 1844 után vált hivatalos nyelvvé a magyar nyelv. Addig a latin, később a német töltötte be ezt a szerepet. A hivatalos nyelv - az állam életében ez tölti be a felsőbb szinteken - tehát nem köznapi szinten - a kommunikációban az érintkezési nyelv (latin elnevezéssel: lingua franca)2' szerepét, mind szóban, mind írásban. Ám nem attól hivatalos, hogy azt egy törvény vagy alkotmány kimondja, sokkal inkább attól, hogy egy országban ténylegesen betölti-e a hivatalos nyelv szerepeit. Stewart szerint a hivatalos nyelv öt fő jellegzetességei hivatalos ügyintézés nyelve; a kormányzati szervek közötti és az azokon belüli írásbeli kommunikáció nyelve; a jogszabályok nyelve; eredetileg ezen 21 Barta Csilla: A kétnyelvűség alapkérdései. Bp. 1999. 42.
