A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)

Tanulmányok - Tóth Péter: A jász kiváltságok

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXI.

5

A JÁSZ KIVÁLTSÁGOK

Tóth Péter

A

mint az köztudott, a jászok viszonylag késön, 1318-ban jelennek meg a hazai forrásokban.1 A szakirodalom egyik része ezt azzal magyarázza, hogy a kunokkal egy szervezeti formában telepedtek le a tatárjárás után az ország területén, így a források nem önálló népként és saját népnevükön említik őket, hanem a „kun” elnevezés rájuk is vonatkozik, esetleg, mint a hét kun nemzetség egyikére. Ebből természetesen az is következik, hogy az 1279. augusztus 10-én kiadott, úgynevezett kun privilégium2 3 (amelynek hitelességét egyébként többen megkérdőjelezték2) a jászokra is érvényes; vagy másképpen: a későbbi jász kiváltságok jogi alapja ez a kun privilégium.

Emlékeztetőül lássuk ezen kiváltságlevélnek az autonómiával összefüggő rendelkezéseit: a kunok legfőbb bírája a nádor; a belső ügyekben a nemzetségi bírák ítélkeznek; a kun urak és nemesek a királyi szerviensek módjára személyesen kötelesek hadba szállni, s velük egy és ugyanazon nemességgel rendelkeznek; a kunok mentesülnek a király vagy a bárók beszállásolása alól; a nekik adományozott földekkel szabadon rendelkezhetnek; szökött szolgáikat senki nem fogadhatja be.

Az első kiváltság, amely már csak a jászokra vonatkozik, 1323. március 8-án kelt: ennek erejével Károly Róbert király tulajdonképpen egy jász nemzetséget, amelynek 18 tagját meg is nevezi, kivesz Keverge fiainak a hatalma és joghatósága alól, s azon jászok közé emeli, akik közvetlenül neki tartoznak katonai szolgálatot teljesíteni,

1 Századok, 1983. 1131. p.

2 Kiadása (többek között): Gyárfás István, II. kötet, 70. sz. 438-443. p.

3 Lásd Berend Nóra, 2002. 147-152. p.