A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)

Tanulmányok - Varjasi Imre: „Megszenvedték...” Adatok a XX. század második felének hajdúböszörményi áldozatainak, meghurcoltjainak történetéhez

410

Varjasi Imre: „Megszenvedték...”

Mindenütt a változások szükségességéről, a reformok elodázhatatlan- ságáról beszéltek. Ekkorra már sokak számára nyilvánvalóvá vált, hogy a vidék parasztságát végleg megfojtották, a gazdaság tervutasításos rendszere teljes tévútját „járta”. Az országot a félelem igazgatta. Semmi nem az volt, mint aminek látszott. A május elsejei tribün előtt, a pártvezetők szúrós tekintetétől kisérve, integetve elhaladó dolgozó tömegek épp éheztek. A telet ugyan túlélték, de végig fagyoskodták tüzelő híján. Kellett a szén Sztálinvárosba, Ózdra s a többi gigantikus kohóba. Az „arccal a vasút felé”, és a „vas és fém országa”, a „gumipitypang”, a „kender és a rizs” hazája valójában már 1948-tól a totális gazdasági csőd szélén állt. A termelés szinte minden szegmensét a két világháború közötti gazdasági világválság és az 1930-as évek szintje alá süllyesztették a hozzá nem értő, a nép soraiból kiemelt kommunista káderek. Kohászból lett hirtelen textilgyár igazgató, nyomdászból, aki az egykori ellenállás röplapjait tördelte, vasgyári vezető. Cipészből könyvtárigazgatót, míg varrónőből gépállomás vezetőt kreáltak. A hiánygazdaságba termelt munkás és paraszt egyaránt, és a testvéri nemzetek önzetlen, baráti segítségének köszönhetően a háborús jóvátételt nyögte az egész ország. A kitelepítések kríziséből épp hogy felocsúdó országban, a Hajdú-Bihar megyei zárt-táborokból, így Kócspusztáról, Kónyáról, Elepről, Tedejről, Borsósról, Árkusról, Ebesről a polgári Lenintanyáról és sorolhatnánk honnan hazatérő életben maradottak szólni sem mertek, mert nem is szólhattak mérhetetlen szenvedéseikről. A politika ellenfelek és a „belső ellenség” fizikai megsemmisítése, az egykori polgárság és a középparasztság ellehetetlenítése a mindennapok velejárója volt. Az egyházakat a diktatúra teljesen a perifériára szorította. A moszkovita rendszer magyarországi helytartói elérték, hogy az emberek lelkében a félelem és a gyűlölet kerüljön előtérbe. Elhitették a lakosok egy részével, hogy minden az ő érdekükben történt. Barát jelentett fel barátot, rokonok fordultak egymással szembe és súgták be, ha kellett hozzátartozóikat. A spiclik és az őket mozgatók territóriumává vált Mária országa.

Egy sorral előrébb a baloldalon beszélgető pár előtt Szabó Imre, mellette Péter Gá- bor látható a képen. __________________________________