A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)
Tanulmányok - Varjasi Imre: „Megszenvedték...” Adatok a XX. század második felének hajdúböszörményi áldozatainak, meghurcoltjainak történetéhez
kel, fogtunk tojás kell adtunk jött a másik bor kell, nincs akkor gyere, bementek Antival a szobába, burzsuj büdös magyar aki rángatta cibál- ta apánkat, fogta topogott, féltünk, remegtünk, ez így’ ment. Egyik jött a másik ment, este mondja Anti, valaki sírdogál feljöttünk a pincébül mert rimánkodott egy asszony három gyermeke van de nem bánta, cibálta. Ekkor még jobban féltünk mi lesz nem aludtunk a sírás hallatszott 12 órakor is. 24-én ismét az egyik jött a másik ment, elvitte az új kucsmát, tyúkot vitt, hagymát, mákot, kenyeret. Egyszer jön Gvula azonnal bújni vág’ menni valahova, hova? Elszaladunk Szekeresék a kis leánnyal ott is féltünk elbújtunk, de mivel sokan voltak haza kellett volna jönni, de féltünk kértünk mindenkit az ott valókat, kísérjen el csak valameddig senki se. Ott volt Szekeresék öccse, muszáj valakinek elkísérni, senki se mert. Szekeres azt mondta, csak a maga kapujáig, most mit tegyünk, se ott nem maradhattunk, se haza nem tudunk jönni. Erőt vettünk a kis leánnyal ki jöttünk a kapun, hazáig szaladtunk. 25. eg’ románnak kenyeret sütöttem, dél után jön egy tisztnek adta ki magát, hol a család? Antit pofon vágja ököllel, a pincébe jön, fel a kezekkel mondja, ide az aranyat mert meghaltok. El volt téve rögtön oda adtam, nem volt elég, Antinak azt mondta te meghalsz, jött a másik jött a többi, mindig óra nincs, Antit pofozták, cibálták, azt mondtuk nem bírjuk tovább. Október 26 az ezüst cigarettatárcát, egy csomó férfi zsebkendőt, egy kövér disznót, szekér szénát, árpát, tyúkot. Este jön egy szekér megáll Anti azt mondja, bújjak el. Elbúttam, féltem, bémentem a pincébe, bejöttek. Babus mondta, ezek már románok voltak, gyufát gyújtott mindenki óránál, előbb az egyik azután a mások jött le, bejött aki élőbbét volt, mindenkinek fel kellett jönni, csak én és a kis leány maradtunk lenn, rám lőtt a kisleány sírt, de én vigasztaltam, bíztam, hogy a jó Isten meg segít. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXI.______ 403
