A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: Egyházak és iskolák Nyíradonyban 1900 és 1944 között
A vallás-és közoktatásügyi minisztérium 1922. október 23-án kelt Miklósy István hajdúdorogi görög katolikus püspöknek címzett megkeresésben fogalmazódott meg az országos tapasztalat, hogy „ahol több hitfelekezetnek van iskolája, az egyes hitfelekezethez tartozó lakosok, idegenül, sőt - sajnos - ellenségesen állnak egymással szemben.” Nyíradonyban sem volt az iskolák együttműködése zökkenőmentes, bár a minisztérium kívánatosnak tartotta volna annak megvalósítását, tekintettel az állam súlyos pénzügyi helyzetére. 1930-ban az államsegélyből és kölcsönből épült kéttanítós új iskolának a községi képviselőtestület által a római katolikus egyházközségnek való átengedése ellenérzést váltott ki a görög katolikus lakosságból. Érthető is a békétlenség, hiszen az iskolák ilyen megosztása mellett a római katolikusoknak 4, a görög katolikusok egyházának 2 tanítója lett volna, dacára annak, hogy a községben 419 görög katolikus és 108 római katolikus tanuló járt elemi iskolába. Miklósy István a hajdúdorogi egyházmegye püspöke felterjesztésében kérte a közoktatásügyi miniszter közbenjárását, hogy az új kéttanítós iskola továbbra is községi jellegű maradjon, vagy pedig vegyék állami tulajdonba.7 Máté Gyula lelkész halála után az egyházmegye püspöke 1931. február 1-től pályázati úton Legeza Ödön csékei helyettes lelkészt nevezte ki a nyíradonyi hitközség lelkészévé. Hivatalba lépésétől kezdődően nyilvánvaló volt számára, hogy a népes hitközség lelkészeként egyedül képtelen lesz ellátni a hitoktatást, ezért szorgalmazta az új hitoktatói állás államköltségen történő felállítását. 1931. júniusában ez nem ment fedezet hiányában, de 1935. január 5-étől Kiss Gyula segéd- lelkészi kinevezésével sikerült megoldani a hét tanyai iskola látogatását. A segédlelkészi javadalom állt az 1007 pengő kongruából, 18 ka- tasztrális hold földből, 8 köböl párbérből, 15 igás és 35 kézi napszámból, valamint a stólából, amely összességében nem haladta meg az évi 1400 pengős jövedelmet. Különös helyzet alakult ki 1942-ben a kántori teendők ellátása körül, ugyanis a pályázatra jelentkezők hiányában a községi egyháztanács Tálas János harangozót bízta meg a feladattal a kántori párbér és a stóla ellenében.8 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXI. 313 7 GKTL 1/1. a. 1989/21/1927., 2490/1922., 784/456/1931.; SzSzBML IV. B. 411/864. 20776/1987. 8GKPL 1. 1/a. 32/4/1931,, 234/4/1931., 2348/1935/1934., 3145/713/1942.
