A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: A „zsuzsi” Debrecen Városi Gazdasági Vasút története
A két mozdonyhoz egy szerkocsit készítettek 1930-ban a saját műhelyben, amelyben 6 m3 vizet és 2 000 kg szenet lehetett tárolni. 1945. október 14-től egy újabb mozdonyt /III. számú/ bérelt a vasút a MÁV-tól, mivel megnövekedett a szállítási feladat. Ezt a saját műhelyben 760 mm-ről átépítették 950-es nyomtávra, ennek ellenére nem volt megfelelő a pályához, s ezért 1946-ban már visszaadták a MÁV-nak. A IV. számú mozdonyt az államosítást követően 1955-ben állították üzembe. 390 001 pályaszámmal. Ez 3 csatlós volt és a Lokomotivfabrik u. Maschinen J. A. Maffei /München/ cég készítette 1908-ban a Borsavölgyi Vasút részére. Nyomtávja 760 mm volt. Ez a mozdony az I. világháború után Csehszlovákiába került. A II. világháború alatt vissza került Magyarországra és 1955-ig Kecskeméten teljesített szolgálatot. Ennek a mozdonynak átalakítását nem a saját műhelyben, hanem a MÁV Debreceni Járműjavítójában végezték el. A MÁV ezt a gőzmozdonyt is leselejtezte, akárcsak az előzőeket. A MÁV 490 038 pályaszámmal egy ötödik gőzmozdonyt is beállított 1962. július 20-án az erdei vasúthoz és ez 1965. július 1-ig maradt itt üzemben. Ezt a gépet a II. világháború során nyugatra vitték, visszakerülve 1949. áprilistól 1950. októberéig a budapesti Úttörő vasútnál üzemelt, majd Kecskeméten volt, onnan irányították Debrecenbe, s itt 1965. július 1-én selejtezték. Még két további mozdonyt helyezett ide a MÁV. Az egyik 492 012 sorszámú volt, s ezt 1961. augusztus 15-i és 1962. január 2. közötti tevékenysége után Békéscsabára vitték, innen, míg a 492 013 sorszámút, amely 1961. április 9-től 1966. szeptember 7-ig teljesített szolgálatot Debrecenben selejtezték. Ez utóbbit a MÁVAG készítette 1949-ben. Az előzőt, a 492 012-es számút ugyancsak a MÁVAG gyártotta még 1924-ben az Alföldi Első Gazdasági Vasút részére. Ezt 1966-ban leselejtezték, ugyanebben az évben hasonló sorsra jutott a 013 sorszámú is.21 A mozdonyok esetében az I. számú /Zsuzsi/ még fatüzelésű volt, de később áttértek a széntüzelésre, s ekkor pécs-szabolcsi dara és tatai felsőgallai aknaszenet használtak, előfordult a salgótarjáni /zagyvaapátfalvi/ aknaszén használata is. A szénfogyasztás mértéke vonatkilóméterenként nyáron 11,2 kg, télen azonban - ebben a személykocsik kályháinak a fűtése is benne van - 20-21 kg volt. 264 Szűcs Ernő: A „zsuzsi” Debrecen Városi Gazdasági Vasút... 21 Linzbauer Tamás: I. m. 27-30. old.
