A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: A „zsuzsi” Debrecen Városi Gazdasági Vasút története
használt területek is, s ezeket a debreceni gazdák szénagyűjtésre használták, s állataikat, amikor azok a hortobágyi legelőkről kiszorultak /késő ősszel, télen/ ide telepítették át. Ilyen célra már a XVIII. század közepétől felhasználták a területet, egy újabb száz év múlva pedig már az itt létesült tanyákon élőknek, az állandó földművelést is lehetővé tették. Az itt lakók száma gyors növekedést mutatott. Az igaz, hogy a föld minősége gyenge volt, földművelésre kevésbé alkalmas, de a város nemcsak a legelők használatát tette lehetővé, hanem hosszú ideig az erdei legeltetést is engedélyezte /pl. makkoltatás/, így a gazdák nagyszámú állattartásra rendezkedhettek be, Debrecen közelsége pedig értékesítési lehetőséget /tyúk, tojás, tej, vaj, túró, hízottsertés, stb./ is biztosított. Milyen arányú volt a Debrecentől keletre fekvő részek földművelésre fogható területe?2 252 Szűcs Ernő: A „zsuzsi” Debrecen Városi Gazdasági Vasút... A terület neve Nagysága kh-ban kifejezve Ebből erdő kh-ban kifejezve Bánk 6640 4120 Fancsika 3446 1973 Guth 8632 4716 Haláp 9327 5447 Nagycsere 6883 4483 Pác 2545 993 Az előzőekben ismertetett megoszlás ellenére a Debrecen város tulajdonába jutó erdőterület 27070,3 kh-nyi volt, tehát nagy kiterjedésű erdőről, famennyiségről lett szó. Ugyanakkor a város növekvő faszükséglete, az ezzel járó gyorsuló fakitermelés előidézte, hogy a kivágható rész egyre távolabb került Debrecentől /25-35 km-re/, s ráadásul a szállítási útvonalak nem voltak kiépítve, kövezve. A fogatokkal történő beszállítás több napos munka lett, s ez jelentősen megdrágította a fát. Ezért egyre inkább szükségessé vált, hogy a kitermelt fát vasúton szállítsák a városban létesítendő fatelepre, amit a helybeliek a német Lager szó felhasználásával „logemek”, pontosabban „Falogemek” 2 Linzbauer Tamás: A debreceni Keskenynyomközű vasút története /Kézirat/
