A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)
Tanulmányok - Ónodi Magdolna: Kaba
141 Flajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXI. helyre terelnek bennünket és a falhoz állunk: nagyanyám, anyám, apám és én, ugyan melyikünk lesz közülünk a tizedik? Id. Bagi Gyula szekérrel indult haza a tanyáról a faluba. Őt is lelőtték, azt hallottuk. Kidobálták a faluban, hogy minden 14 évét betöltött személy menjen búzát merni. A raktárból rengeteg búza kiömlött a földre, ezt kellett összelapátolni. Anyámék mégcsak nem is kísértek. Indultam a kapu felé, a kaput nyitotta egy szovjet tiszt.- Doktor, vrács, - magyarázta. December 15-én kezdett esti a hó. Karácsony délelőtt istentisztelet volt Kábán a kultúrházban úrvacsora osztással. Mi egy cserépbe tettünk egy kis gallyat és nagyon kívántuk már, hogy nyugalom legyen és béke. 57 tank volt kilőve a falunkban. 1944. december 7-én sétáltam először az utcán. Ekkor, de még 20-án is bombázásra emlékeztető zajokat hallottunk. Még 1945. január 4-én is ezt írtam a naplómba: Pár napja nem hallottunk ágyúszót, csak bombázást. Egy este kopogtam a szoba ablakon. Meggyújtottuk az ócska karácsonyfagyertyák maradékából öntött gyertyát, apám kinézett az ablakon. Orosz katonák jöttek érte, beteghez akarták vinni Tetétlen felé az aranyosi csárdához. Hidegben, sötétben bizony nem volt kellemes a kocsin. - Fázol? - kérdezte a katona és hátra dobott egy kézigránátot. Ettől melege lett apámnak. Ellátta a beteget, utána kocsin visszahozták. Leesett a gyönyörű, helyenként méter magas hó. Decemberben megkapta apám reggel öttől nyolcig a községi szánkót a betegek látogatására. Varázslatos hajnalok voltak ezek. Fél ötkor keltünk, anyám felcsavarta a lámpát, öltöztünk. Meleg ruhánk nemigen volt, de az embereken segíteni kellett. Az első ember aki hazajött a falunkba és találkoztam vele, R. Ottó volt. Egy téli reggelen a szánkónk után baktatott. A lánya, felesége nincs többé, mondta. Füstté váltak egy koncentrációs táborban. Másfél napig vesztegelt egy szerelvény az állomáson. A politikai tiszt feleségét behozták hozzánk, nehéz szülés ígérkezett. Apám segítette világra a kislányt, örömükben azt mondták apámnak: te professzor vagy! A tiszt letérdelt és keresztet vetett. Ölben vitte másnap a feleségét a tiszt a kocsihoz, akkor indultak tovább.
