A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)
Tanulmányok - Tóth Péter: A jász kiváltságok
volt, hogy Szentkozmademjén nevű birtokán hadifoglyokat telepítsen le és velük jobbágyaiként bánjon. Miután erre is engedélyt kapott, itt possessionátus nemes lett (e település nevét később előnévként is használta), ugyanakkor megtartotta négyszállási kapitányságát is, ami után azonban, mint láttuk, külön adómentességet kellett később kérnie. O tehát egyszerre lett magyar birtokos nemes és maradt jász kapitány. Kicsit más a kiséri Mócza család ügye. E család tagjai 1422-ben nyertek ugyancsak Zsigmondtól országos nemességet és szerezték meg új adomány címén Kisér birtokukat; ez utóbbi azonban a király csak úgy engedélyezte, hogy más jászok módjára birtokolhatják azt. Esetükben tehát a személyes nemesség nem járt együtt a nemesi birtoklással. Az ebből a két esetből körvonalazható stratégia, azaz az etnikai jogoknak és kötelezettségeknek a nemesi állapottá való „konvertálása” nem egyedülálló jelenség: hasonlót tapasztalunk például a Fejér és Tolna megyei besenyők esetében, akiket - bizonyos etnikai alapú különállás, azaz önálló ispánság után - Nagy Lajos király 1352-ben, illetve Zsigmond király 1399-ben emelt az országos nemesek közé.28 De ilyen lehetett a vátyi székelyek dolga is, akiknek IV. Béla király a tatárjárás után engedélyezte, hogy bizonyos számú katonaság kiállítása helyett személyesen vonuljanak hadba. S ha már a székelyeknél tartunk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a XVI-XVII. századi források tanúbizonysága szerint a székely lófők közül - akik talán párhuzamba állíthatók a jász és kun kapitányokkal - igen sokan választották az országos nemesség megszerzését, nem elégedvén meg az etnikai tartalmú jogállásukkal. A késő középkori jász (és kun) kapitányok jogállását a modem kutatás a szász gerébek jogállásával veti össze29 és úgy gondolom, hogy az ilyesfajta összevetéseknek nagyon is helye van. Egyelőre ötlet szintjén érdemesnek vélem az összevetést a soltészok és a kenézek jogállásával is. Ha beigazolódnék a hasonlóság, akkor viszont annak jelentős, a Jászság megszállásának idejét és történetét befolyásoló következményei lehetnének. 12 Tóth Péter: A jász kiváltságok 2X Györffy György, 1990. 149. és 151. p. 29 Kocsis Gyula, 1998. 28-29. p.
