A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)
Tanulmányok - Tóth Péter: A jász kiváltságok
tésére hivatkozva adtak ki levelet a szarvasmarháik jobb móddal való eladása végett útnak induló jászberényi lakosok számára.15 Ugyancsak érdekes kép bontakozik ki azoknak a kisebb kiváltságoknak az áttekintéséből, amelyek az adóügyeket érintik. (Tudni kell, hogy ilyen típusú kiváltságokkal szintén a városok és mezővárosok esetében találkozunk igen gyakran.) Leginkább az a feltűnő, hogy e hosszabb vagy rövidebb távú mentességeknek szinte mindegyike a korabeli jász társadalomnak csak egy rétegére, a kapitányokra vonatkozik. Kik voltak tehát ezek a kapitányok? Nézetem szerint eredetileg azok a nemzetség-, vagy inkább nagycsalád-fők, akiknek a vezetése alatt a jászok betelepedtek a mai Jászság területére - ennek a betelepedésnek egy lehetséges modelljét másutt szeretném majd ismertetni. Feladatuk a bíráskodás, illetve a katonai vezetés lehetett. Nagyobb részben közülük kerülhettek ki azok a későbbi szálláskapitányok, akikkel az állandó szállások és falvak kialakulása után, azaz a XV. századtól kezdve találkozunk. A katonáskodás háttérbe szorulása, illetve a falubírók (és velük együtt talán az igazgatási szakértelem) megjelenése után a kapitányi officium egyre inkább jelentőségét vesztette, s a capitaneatus mindinkább birtoklástörténeti fogalommá kezdett válni. A fogalom hasonló történeti változását vázolja Kring Miklós is, amikor a kapitányok (és velük szemben a közrendű jászok) társadalmi helyzetét vizsgálja, azonban érdekes végkövetkeztetésre jut: szerinte A XV. század elején már nóta ignobilitatis bélyegzi az egyszerű kunokat és jászokat, akik főleg nemesítés útján emelkedhettek a kapitányok közé. Az egyszerű és kapitány kun, jász úgy áll egymással szemben, mint nemnemes és nemes. 6 Ez a megállítás ilyen formában nem igaz, amint azt legutóbb Kocsis Gyula is bizonyította a legfontosabb oklevelek elemzésével, amelynek végső következtetése: a jászok és a kunok testületileg sem és egyénileg sem voltak az ország nemeseivel egy és ugyanazon szabadság birtokában.17 A kapitányok valóban nem a possessionatus nemesek módjára birtokolták jószágaikat, hanem adót fizettek utánuk. Ennek egyértelmű bizonyítéka az az 1425-ben kiadott oklevél, amelyHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXI. ___________ 9 1 5 Botka János, 1988. 16. sz. 260-263. p. 16 Kring Miklós, 1932. 61. p. 17 Kocsis Gyula, 1998. 35. p.
