A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Mónus Imre: Adalékok a Rákóczi szabadságharc történetéhez
szabad terhelni őket. Az ősz beálltával a katona-beszállásolás súlyos terhe alól is mentesülnek. 3./ Az otthonlakos jobbágyok viszont kötelesek a régi rend szerint szolgálni a föl- desurakat. A vetési pátens megnyugtatta a földesurakat, hogy hatalmuk otthonlakos jobbágyaik felett sértetlen. Hadba állott jobbágyaikról a földesuraknak le kell mondaniuk. A katonai szolgálatot vállalt jobbágyok helyett nem végeztetheti el annak családjával, feleségével az úrbéri kötelezettségeket. Károlyi Sándor gróf 1703. októberében nemesi tisztként Rákóczihoz csatlakozott, amely gyökeres változás jelentett a gróf politikájában, hisz tavasszal még a felkelők bekerítését szervezte. Károlyi gróf és a csatlakozó nemesek fenntartás nélkül magukévá tették és igyekeztek a vármegyékkel és a földesurakkal is végrehajtatni a jobbágykatonaságot tehermentesítő fejedelmi elhatározást. A nyugati vármegyékből a nemesek egy része Bécs felé menekült, mert a támadás váratlanul érte őket. A Dunántúlról és a Garam vonalától nyugatra eső országrészből sokan menekültek Bécsbe, Gráczba, Horvátországba. Ezt Rákóczi érzékelte, és tudta, hogy a nemesi vármegyék nélkül a támadás nem lehet országos szabadságharc, hisz így a nemes-jobbágy ellenét a parasztfelkelés útjára sodorja a háborút. Felszólította a nemesi rendet, hogy a nemesi szabadságuk védelmében személyenként jöjjenek táborba és fogjanak fegyvert, ha ellenállnak a haza árulóinak tekintik őket. Mint már írtuk, vetési pátens értelmében a hadbavonult jobbágyokról a földesúrnak le kellett mondania. A sereg létszáma gyarapodott, 1703. októberére 30 ezer fo volt. 1703. őszén a keleti részeken megnyitotta kapuit Bártfa, Késmárk, kapitulált Lőcse az odaszorult szepesi kamarai tisztekkel és vármegyei nemesekkel együtt. Északnyugat-Magyarországon a kurucok elfoglalták Lévát és a bányavárosokat, megnyitotta előttük kapuit Galgóc, Nagyszombat és Zólyom vára. A császári ellentámadás az év végére összeomlott, Rákóczi csapatai 1703 végére elérték az ország nyugati határszélét. A győzelemmel Rákóczi tábora nem csupán gazdag országrész birtokához és nagy hadizsákmányhoz jutott, a császári ellentámadás meghiúsításával nemcsak erkölcsi sikert ért el, hanem utat vágott az állami önállóságért vívott háború eddig el nem ért társadalmi forrásaihoz. Most áll majd Rákóczi zászlaja alá a nyugati vármegyék népe, a Vág-völgyi községek magyar és szlovák lakossága. Csatlakoztak Rákóczihoz a Fehér-Kárpátok vidékének kis mezővárosai, és csoportosan mentek át hozzá katonák és tisztek a császári ezredekböl. Bottyán János Esztergomba vonult vissza, hogy megnyissa a várat a kurucok előtt. Most állt végleg Rákóczi mellé az északnyugat-magyarországi nemesség. Ezt a politikai tapasztalat és hadi ismeretek szempontjából egyaránt iskolázott réteget friss vállalkozó szellem, jó gazdasági érzék, és európai látókör jellemzi, mint például Gerhard Györgyöt, Vay Ádámot, Bulyovszky Dánielt, vagy Kajali Pált és Ráday Pált, akik a nógrádi követség élén mentek Rákóczi tokaji táborába. 1703 végén Rákóczi sereggyűjtő hadnagyokat küldött át a Dunán, s a dunántúli szervezkedés vezetői - kisnemesek, végvári katonák, vármegyei tisztek - december 20. körül megtartott pápai gyűlésükön elhatározták, hogy csatlakoznak a szabadságharchoz. Követségük 1704. január 3-án érkezett Bercsényihez, s január 11-én Károlyi Sándor 5 ezer főnyi haderővel átkelt a Dunán. A dunántúli sereg élére Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. ____________________ 77
