A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Mónus Imre: Adalékok a Rákóczi szabadságharc történetéhez
értesül, szigorú büntetést szab ki. A szabályrendelet többi pontja az élet más területeire is kiterjed. - A szabályrendelet a Hajdúkerület közgyűlési jegyzőkönyve I. kötetében található. Csökkent a helyaljai mezővárosok népessége is. A jobbágyság nemcsak az adóval jobban terhelt helységekből és tájakról menekült, hanem a telekről is, és adómentes foglalkozásokat keresett. A század végén nincs uradalom, ahol ne lettek volna pusztatelkek. Az adóköteles ingatlan ára országszerte zuhant. A jobbágy személyi értéke emelkedett, mint munkaerő és mint adóalany konjunkturális helyzetbe került. A század utolsó évtizedében meg növekedett a szabadmenetelő, szerződéses jobbágyréteg. A régen fegyverrel szolgálók, a kétlakiak, a katonaparasztok és a földesúri hajdúk általában költözési szabadságukat biztosítva, árendát, taxát fizetve tudtak megalkudni a földesurakkal, miként Ónod, Putnok vagy más helységek példája mutatja. A jobbágyság ezekben a rendkívül válságos években is igyekezett a megélhetést megtalálni. A lakosság a válságos állapotot nem tudta huzamosan elviselni, és a hegyaljai felkelést a mezővárosok és a Thököly-katonák közös szervezése készítette elő. A szervezkedés behálózta a Tisza vidéket, Szatmár, Máramaros, Ugocsa és Bihar vármegyéket. A tiszántúli mozgalmat Esze Tamás sókereskedésből élő tarpai jobbágy és Kiss Albert jobbágy vezette, a hegyaljai felkelés élére Tokaji Ferenc egykori jobbágy, Thököly Imre gyalogos hadnagya állt. I. Lipót császár elrendelte, hogy a fegyvereket parasztságtól szedjék össze. Károlyi Sándor, Szatmár vármegye főispánja pedig Esze Tamást és Kiss Albertet elfogatta. A Tiszaháton tehát elmaradt a hegyaljaival összehangolva tervezett támadás. Tokaji Ferenc nevét kevesen ismerték, de a vármegyék vezetése sem segítette őket, a Hajdúkerület is elzárkózott a hegyaljaiak hívása elől, sőt fegyverkeztek ellenük. így a tiszaháti és hegyaljai csapatok összehangolása elmaradt. A hegyaljai felkelés katonai kibontakozását nyugat és délnyugat felé Ritschan császári ezredes megakadályozta. Dél felé vonultából, parancsra sem várva, visszafordult, maga mellé vette az egri vár magyar katonáit, az ónodi helyőrséget, egy rác lovasezredet és a török határra rendelt császári hadseregből ugyancsak a Hegyaljára forduló Pál Deák ezredét, s megerősített seregével 1697. július 6-án Bocs falu melletti harangodi mezőn a felkelők 11 zászlóaljnyi seregét megtámadta és szétugrasztotta. A hevenyészve, paraszthadnagyok alá szervezett, hiányosan felszerelt csapatok Pál Deák ezredével szemben július 11-én ismét csatát vesztettek, és Tokaj meg Sárospatak várába vonultak vissza. Az udvar Haditanácsa mindent megtett, hogy a felkelést minél gyorsabban leverje. Koháry István bányavidéki főkapitány, Pálffy János pozsonyi főispán, Bercsényi Miklós főhadbiztos és Károlyi Sándor szatmári főispán a felkelők ellen csapatokat toborzott és körül vették Tokaj meg Patak várát. A felkelők a rohamot napokig állták, majd kitörtek a várból és a Kassa környéki hegyekbe húzódtak. Ezután a megtorlás következett, felakasztás és karóba húzás. Az otthon maradottakat sem kímélték, asszonyokat, öregeket, gyermekeket egyaránt kardélre hányták. Tokaji Ferenc fejére 1000 tallért tűztek ki, fogságba esett. Augusztus első napjaiban Eszakkelet-Magyarországot, Debrecent és a hajdúvárosokat ismét felkelésre szólító körlevelek árasztották el, de ezek már célt nem 72 _____________ Mónus Imre: Adalékok a Rákóczi szabadságharc történetéhez
