A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok a Bocskai-hagyományokhoz Hajdú és Bihar megyékben
56 veken keresztül az uralkodóhoz alig hallható hangon jutottak el. A Hajdúkerület nagyon kiesett az ország politikai vérkeringéséből, mell a közvéleményt, haladó gondolatokat formáló megyei körözvények többnyire kikerülték őket. A hajdúkat nyugtalanító kérdések kívül is estek a reformkor fő problémakörein. A liberális politika alapkérdéseivel azonban nem állottak teljesen szemben.55 A reformkor szellemi életében is megjelenik a hajdúság kérdése. Kössélyvölgyi (közelebbről nem ismert ember) „ Adatok a hajdúkerületről” c. összefoglalása a Társalkodó nevű folyóiratban jelent meg 1841-ben. О a hajdúkiváltságok egyik legkorábbi összefoglalója és az általános hajdútörténet egyik legelső ismertetője. Nem sokkal később, 1843-ban jelenik meg Kovács Sámuel: A hajdúk jogi helyzetének szabályozására vonatkozó kívánalmak c. írása Debrecenben.56 Bocskai festményeken való megörökítéséről is tudunk a 19. század első feléből. .Kis András kismarjai képíró Bocskai István fejedelem arcképe mellett több fejedelem arcképét festette meg. Kis Andrásnak a kismarjai városházán egy teljes arcképcsarnoka állt, ezen túl minden lakóházba meg kellett festenie Bocskai arcképét, ezért külön kommenciót kapott. Festett egy Bocskai-képet a kismarjai református templomba is. Van egy kisméretű Bocskai mellkép a nagykereki múzeum kiállításán, amelyet Kis András müvének tarthatunk. Ezek az adatok is azt erősítik meg, hogy a Bocskai-kultusz ápolása erős volt ezen a tájon. Kismarja város múlt iránti tisztelete különben is erősen gyökerezett az itteni Bocskai-hagyományban. Hajdúszoboszló város vezetői szintén a hagyományőrzéstől vezettetve egy reprezentatív olajképet festetnek Szüts János hajdúdorogi piktorral. Ebben az időszakban készül el ez a majdnem életnagyságú kép is,mely határozottnak, kulturáltnak, erélyesnek mutatja Bocskait, úgy, ahogy a hajdúk képzeletében élt.57 A reformkori fejlődés, mint ismeretes, az 1848-49-es szabadságharcba és forradalomba torkollott. Ezen a vidéken a hajdúhagyományoktól is motivált szabadságszerető mentalitás nem hunyt ki az emberekből és 1848-ban nagy erővel lobbant fel. Osváth Pál közel egykorú feljegyzése szerint Derecskéről 153 közlegény és 16 tiszt, azaz 169ember szolgált a nemzeti haderőnél. Az őket mozgósító erőt több mindennel lehetett magyarázni. Bizonyára közrejátszott az egykori hajdúvitézség emléke, a Bocskai Istvánig és a Rákócziakig visszanyúló nemzeti függetlenség gondolata, a nemesi önérzet, a márciusi-áprilisi reformok megőrzésének vágya, a saját sors jobbrafordulásának reménye. 1848 októberében itt szervezték meg a Bocskai huszárezredet.58 A kormányzati szervek is igyekeztek a nemzet dicsőséges függetlenségi harcaira hivatkozni legitimációjukat erősítendő. Décsei László Kraszna és Közép-Szolnok megyék kormánybiztosa a Hajdúkerülethez intézett felhívásában, 1848-ban így fogalmazott: „Kedves véreink! vitéz hajdúvárosiak!... önök utódai Bocskaival a szabadságért harcolt vitézeknek, Major Zoltán László: Adatok a Bocskai-hagyományokhoz... 5 Rácz 1. : A hajdúszabadság birtokában...i.m. 80. 82-83. 56 Dankó I.: Hajdúszoboszló megismerésének története...i.m. 8. 57 Sz. Kürti Katalin : Szüts János hajdúkerületi és Kis András kismarjai piktorról. HBMLÉ. IV. /Szerk.: Gazdag I./ Db., 1977., 176-178. 58 Bényei Miklós : A parasztpolgárosodásútján. Derecske 1848-1914. In.: Derecske története és néprajza Szerk.: Gazdag I. Derecske., 1998.., 84.
