A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok a Bocskai-hagyományokhoz Hajdú és Bihar megyékben

is a régen elenyészett hajdújogokat kezdték élesztgetni, egyre nagyobb intenzitással.31 A hivatkozások és érvrendszerek sorában természetszerűen bukkant fel a telepítő és adományozó fejedelem alakja és sűrűn idézték utódait is, mint a hajdújogok és a hajdúszabadság későbbi őrzőit és megerősítőit A kormánykörökhöz befutott jelentések a század kilencvenes éveiben kiemelték, hogy Debrecent és a környező nemességet a magyarság, kálvinistaság és a németellenesség erős szállal kapcsolja össze.12 * Egy 1791. szeptember elején késztilt névtelen jelentés azt írta, hogy Debrecent a hajdúvárosok veszik körül, ezek Dorog kivételével merevül kálvinisták. Egymáshoz és Debrecenhez kapcsolja őket a vérség, a foglalkozás és a közös veszedelem. A derecskéi uradalom majdnem határos Debrecennel. Ennek lakói kálvinisták és Bocskai idejétől fogva hajdúszabadságban élnek. A legutóbbi országgyűléshez beadott kérvényük szerint most is azt akarják visszaszerezni. Előzőleg 1790. szeptember 20-án megjelent Sauer Kajetán váradi kanonok röpirata, mely írás-az erdélyi fejedelmek politikáját, a Bocskai felkelést és a hajdúkat gyalázta.31

Az államhatalom a „nagyhajdú” városokat is különböző főhatóságok ellenőrzése alá helyezte. Az ellenőrzésbe 1790-től a Helytartótanács is bekapcsolódott. A hajdúk adómentességük elvesztését kezdettől sérelmezték, régi szabadságuk visszaállításáért azonban elkeseredett küzdelmet csak 1790-től vívtak, amióta újra visszanyerték országgyűlési követküldési jogukat. Az államhatalom azonban az 1791: 67. te. értelmében a hajdúk ügyét is a rendszeres bizottságok munkakörébe utalta.34 35 A hajdútelepek 1790-től már írásos beadványokkal, majd peres úton is keresték igazságukat. A „kishajdúk” nemcsak a magyar országgyűléshez fordultak panaszukkal, hanem 1791 elején folyamodványukat az erdélyi rendekhez is elküldték. 1796-ban királyi tábla elé utalták a bihari hajdúk perének kérdését. Ezután hosszú hallgatás következett/1 Hajdújogukról többek között a komódiak sem feledkeztek meg. Öntudatosan mondották 1778-ban, hogy „szabad menetelű emberek és nem örökös jobbágyok vagyunk.”36 A hajdú hagyományok, a hajdú tudat, a szabadságszerető mentalitás nem hunyt ki a komódiakban a 19. század közepéig.37 * A 19. század első felében élnek még a mezőgazdaság múltjával kapcsolatos események is az utódok tudatában. A hajdúk emlékezete a szállásfóldek kiosztását a 17. század eleji letelepítéssel kapcsolta össze. A személynevek a még távolabbi múltba, a hajdúk letelepítése előtti időkbe vezetnek bennünket,mert a határrésznek nevet adó családok akkor éltek.18

52 Major Zoltán László: Adatok a Bocskai-hagyományokhoz...

11 Szendrey I.: A bihari hajdúk pere...i.m. 36-37., Mályusz Elemér.: Sándor Lipót főherceg nádor iratai. 1790-1795., Bp. 1926., 21,276., Rácz I.: A hajdúkerület 1790. évi követi utasítása...i.m. 225.

32 Révész Imre.: Bécs Debrecen ellen. Bp. 1966. 7-12.

53 Balogh István.: Debrecen politikai állapota 1790-91-ben / Egy névtelen emlékirat 1791- ből./ HBMLÉ. I./Szerk.: Gazdag I./ Db.. 1974., 94,97,113.

4 Rácz I.: Jobbágyi alávetettség - hajdúvárosi szabadságharc. In.: Hajdúnánás története. Szerk.: U.ő. Hajdúnánás. 1973.,259.

35 Szendrey 1.: A bihari hajdúk pere...i.m. 36-38,42,44-45.

36 HBML. IV. A. 1/d. 14. d. 1778.

37 Osváth Pál.: Bihar Vármegye Sárréti Járása leírása. Szerk.: Ujváry Zoltán. Lektor: Dankó Imre., Db.,1996. 278., Major Z. L.: Komádi és néhány bihari hajdútelep...i.m. 139.

18 Orosz István.: Az alföldi mezővárosi parasztság termelési eljárásai a XVTII. században és a XIX. század első felében. In.: U.ő.: Hagyományok és megújulás. Db., 1995.., 279-280.