A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok a Bocskai-hagyományokhoz Hajdú és Bihar megyékben
Alig fél évszázad múltán Szalárdi János történetíró „Siralmas magyar krónikájában” már a következő kesergő sorokat veti papírra Bocskai Istvánra emlékezve: „A Tiszáig való szép darab fold, Istennek annyi szép gyülekezeti, a szép rakott hajdúvárosokkal, amelyet boldog emlékezetű Bocskai fejedelem... a haza javára ... telepített és ültetett vala...im mostan ó nagy Isten mindenestül porrá és hamuvá téteték!,,12 Jóval később, 1692-ben Derecskén a falu lakóinak magva hajdúnak vallotta magát. Sok családról azonban csak feltételezhető, hogy hajdúk voltak, bizonyítani nem lehet. Csupán a hagyomány alapján hivatkoztak hajdú őseikre.13 Hajdúhadház városának magistrátusi jegyzőkönyvében 1696.július 23-án a hajdútelepítő fejedelemről a következő sorokat olvashatjuk:” Minek utána az nemes Szabolcs vármegyében levő szabad hajdúvárosokat, Szoboszlót, Rác Beszermént, Polgárt, Dorogot, Hatházt és Vámospércset amaz dicső és boldog emlékezetű Bocskay István erdélyi fejedelem, jeles vitézi maguk viselkedésökért az ő eleiknek tetszésére szép nemesi szabadsággal megajándékozta volt...”14 Zoltai Lajos tanulmányában találjuk a következő megfogalmazást a 17. század végét illetően : „ Désány IstvánUram, az hét hajdú város kapitánya,,15 Kialakulóban volt tehát a Hajdúkerület, ez a sajátos közigazgatási és települési rendszer, mely 1876-ig, Hajdú vármegye megalakulásáig funkcionált. Dolgozatunkban tehát a Hajdúság területén elhelyezkedő településekről szólva erre utalunk, hiszen a megye jóval később alakul meg. Címünkben ugyanis Hajdú megye hagyományaira hivatkozunk, de nyilvánvalóan az előző, hajdúkerületi hagyományokra is rámutatunk. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy a kiváltságukat megőrző hajdúvárosok lakóiban egy sajátos és büszke hajdútudat alakult ki, annak dacára, hogy az uralkodó 1685-től állami katonaadó fizetésére kötelezte őket.16 Az itt élő lakosok a múltba visszanyúló, valaki mástól hallott vagy valahol olvasott egyes történeteket idéztek. Az emlékezés folyamatába bekapcsolták a családtagok mindennapjait szervező eseményeket, tevékenységeket próbáltak felidézni. Erős emocionális tartalma volt ennek a hagyománynak nemcsak a Hajdúságban, hanem az ország más területein is. Pozitív érzelmi töltésű volt a Tiszahát nemességének a „nagyságos fejedelmet” körülölelő rajongása, ellenséges indulatoktól volt viszont teljes a gyűlölködők lelkivilága évszázadokon át is.17 Különösen kiemelkedő hagyományőrző helység volt Biharban Kismarja, amelyet a fejedelem „igen kedves szülőföldünknek nevez, ahol az ő elei, ükapái,nagy apái, ősapái eredetüket onnan véve magukat nevezték.” Bocskai 1606. szeptember 22-én Kassán a kismarj aiaknak messzemenő kiváltságokat adott. Mezővárossá, oppidummá tette. Benkovics Ágoston váradi püspök már 1694 körül Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 49 12 Nyakas Miklós: Vámospércs a török hódoltságban a hajdúk letelepítéséig 1552-1606. In.: Vámospércs története., Szerk.: Gazdag I., Vámospércs., 1994., 38. 13 Szendrey I.: Derecske a török kiűzése utáni időkben. HBMLÉ. IV. /Szerk. : Gazdag I./., Db, 1977., 145. 148-149. 14 Katonai tábortól a mezővárosig I. Bev. és rendezte Balogh István., Db., 1999. 122. 15 Zoltai Lajos: A szabad királyi városi rangra emelt Debrecen életének első esztendeitől II... a „névtelen Naplója” 1699-1700. Közli: Radics Kálmán. HBMLÉ. XX. /Szerk.: Gazdag I./ Db. 1993., 167. 16 Süli-Zakar István : A bihari területek szerepe Hajdú-Bihar megye kialakulásában. In.: Bihari Diéta III. Szerk.: Matolcsi L... Db. 2001. 34. 17 Benda К.: Bocskai István.,.i.m. 5.