A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen 1604-ben

lenned, el kell vállalnod. Nálunk a nemes éppúgy viseli a közterheket mint egy szolgáló...’’1'

Az újévi tisztújítás előtt a város leendő vezetői az Úrhoz fohászkodnak: „ Lásd meg Úristen az környülvaló farkasoknak igyekezeteket, kik minden tanácsokkal, szándékokkal azon vágynak, hogy minket, a Te szegény juhaidat megemésszenek és a földről eltöröljenek! " Az elöljáróknak nincs könnyű feladata, hiszen a gazdag cívisvárost török, tatár, magyar végvári, erdélyi és hajdúcsapatok egyaránt szívesen látogatták s felváltva sarcolták. Egyik nap a Habsburg-királyi kassai őrséget kell ellátniuk élelemmel, másnap azt a török vagy erdélyi katonák kérik rajtuk számon. Elismerésre méltó tehát az a diplomácia, amellyel lavíroztak a sokféle hatalmasság között: ” Az alkalmazkodási politika, habár egyes embereknek kik saját énjökkel szabadon rendelkeznek, nem róható is dicséretes tulajdonul fel, társulati-és államfönököknél azonban, kik a kormányzásuk alá helyezett népnek jólétéért Isten és világ előtt felelősek, elengedhetetlen kötelesség. Erős oldala volt az alkalmazkodás, mindha e város régibb időbeli elöljáróinak, kik az idők jeleit folytonosan észlelve, e várost koronkint hatalomra emelkedett fejedelmek kegyébe ajánlani, a legnagyobb áldozatok és fáradozások árán sem mulasztották el..." - írja Szűcs István tanulmányában, 1870-ben. Gyakran kellett követségbe menniük, s nem egyszer előfordult, hogy nem tértek haza. A tanács 2-3 tagja mindig útban, szekéren, vagy lóháton volt jó-és rossz időben. Budára, Kassára, Bécsbe, Krakkóba, Konstantinápolyba stb. nemcsak saját dolgában küldte a város embereit: gyakran ők közvetítették, továbbították az erdélyi fejedelmek, pasák és más méltóságok üzeneteit. A hazatérők bizonyosan megkönnyebbültek, mikor meglátták a távolból az András-templom tornyát (illetve romjait). Otthon sem volt egyszerűbb dolguk: le kellett csendesíteniük a gazdagabb elöljárók és a városi szegénység közötti, és az egyéni ellentéteket. Ez nem jelentette azt, hogy mártírok lettek volna a bírók például. Fizetést ugyan nem kaptak, de ők tartották kezükben a város gazdasdági életét. A városi tanács tagjai mesteremberek, kereskedők, földművelő és állattartó gazdák, akik a városuk javára végzett szolgálatot nagy tisztességnek tartották. Hivataluk viselése mellett erdeti mesterségüket változatlanul folytatták. Befolyásuk érződött a jövedelmező pontok és a személyi kiváltságok elosztásában. A legtehetősebb polgárok tartják kezükben a vezető posztokat, így többször viselt bíróságot a 16-17.sz. fordulóján Nagy Gál István, a 17.sz. közepén a két Dobozi István és Vígkedvű Mihály, mindhárman főbírák, vezető kereskedők és mellesleg sógorok.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 39

Debrecen gazdasági élete

„ A magyarországi városok közül a legfényesebb pályát Debrecen futotta be, amely alacsonyabb rendű jogi minősítése ellenére (1693-ig oppidum maradt) de a városi szabadságok csaknem teljességét bírva korszakunkra az ország legnagyobb városává, az országrészek közötti kereskedelem legfontosabb csomópontjává emelkedett’,lv. Látványos gazdasági felemelkedésének alapja elsősorban'a szarvasmarha- 17 18 19

17 Uo. 139.

18 Szűcs István im. 222.

19 Bácskai Vera: Városok Magyarországon az iparosodás előtt. Bp. 2002. 69.