A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen 1604-ben
katonáknak való kiszolgáltatott helyzete a korszakban köztudott volt, elhangozhatott tehát egy ilyen ígéret. Debrecen és a hajdúk viszonya egyébként sem volt jónak mondható. A hajdúkról Szűcs István a következőket írta: „ Ezen hadviseléshez értő, s nemcsak magyar, hanem rácz és ruthén fajból alakult népcsoport már ez idő táj előtt is oly hirhedett nevet vívott ki magának, hogy ha bár több rendben elkövetett féktelenkedésök, és szertelen ragadozásaik miatt nem egy ízben nyilatkozott is ellenük az országos tötvények szigorúsága: az hajdúkat azonban háború idején, úgy a magyar királyok, mint erdélyi fejedelmek, magok részére nagy zsold fizetés mellett is megnyerni felette előnyösnek tartották. "" Maga Bocskai is tudta, hogy milyen nehéz a hajdúi mellett élni, kénytelen volt ő is rendszabályokat hozni ellenük. Az 1606. évi debreceni városi jegyzőkönyv is többször említi, hogy éjjel-nappal vigyázatot rendelnek el a hajdúk betörései miatt, majd utcánként kapitányok és tizedesek kijelöléséről dönt a város tanácsa. Bocskai egy hetes tartózkodása alatt azonban a hajdúk többsége nem volt vele, azok Belgiosot követték Tiszalökön át Kassáig. Magánkatonaságán kívül csak a testőrséget alkotó köleséri hajdúk voltak Debrecenben, s valószínűleg ekkor csak kisebb súrlódások voltak. Bocskai a rakamazi események után indult el Debrecenből, s vonult Tiszalökhöz testőrségével együtt. Ha Debrecen jelentőségét szeretnénk vizsgálni az eltelt több mint egy hét alatt, elmondhatjuk, hogy Debrecen központi szerepet töltött be ekkor a felkelés kibontakozásában még akkor is, ha ezt nem saját akaratából tette. A város későbbi szerepére vonatkozóan nem rendelkezünk sok konkrétummal, 1604. októberében miután Kálló várát Káthay Mihály átadta Bocskainak csak Szatmáron és Váradon maradt császári helyőrség a város közelében. Ezeket a felkelők körülzárva tartották, így a debrecenieket nem zaklathatták. Az viszont valószínű, hogy a város aktívan részt vett a felkelő csapatok anyagi ellátásában.12 Bocskai ezután már magyarországi és erdélyi fejedelemként fordult meg Debrecen városában 1605-ben. Először augusztus első napjaiban Erdélybe vonulása során, majd október elején, amikor Erdélyből Magyarországra ment. Kiváltságokat is ad a városnak értékelve segítségét: ” ... hű szolgálatokból származó érdemeket, melyek által Debrecen város polgárai a haza szabadságának visszaszerzése közben támadott zavaros időkben javaikat és vagyonukat nem kímélve a fejedelem irányában magukat háládatosoknak mutatván... ” b Május 6-án Kassán kelt levelében megengedi, hogy a polgárok és a hivatalt viselő nemesek pénzben megváltsák fegyveres kötelezettségüket. Megengedi továbbá a jobbágyok szabad beköltözését Debrecenbe. A következő hónapban újabb területtel gazdagítja Debrecent: Macsot adományozza örökös jogon Debrecennek. Végrendeletében gondoskodott a Kollégiumról is, 200 forintot hagyva rá. Sok gondot okozott viszont a városnak Bocskai halála után a környék hajdúsága és Nagy András hajdúkapitány, aki a bajomi vár birtokosaként szinte havonta magához rendelte munkára a város iparosait és fuvarosait, valamint a téli szállásra elhelyezett 1500 hajdú ellátása. A város tehát gazdasági erőforrása volt a szabadság- harcnak. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy ugyan a város magatartása ingadozó volt, kezdeti csatlakozása nagymértékban elősegítette a mozgalom kibontakozását. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. _________________________ 37 n 12 13 Szűcs István: Szabad királyi Debreczen város történelme I.kötet Db. 1870. 222. HBML IV.A. 1021/a. Muo. 74. Uo.
