A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Forrásközlések - Radics Kálmán: Zoltai Lajos: Vidékiek beköltözése Debrecenbe 1564-1640 között
Debrecen uralkodója. Mert 1561-ben kelt szabadságlevele által megparancsolja, hogy a Debrecenbe beköltözött jobbágyokat, kik a városi polgárokkal már egyenlő jogokban részesülnek, volt földesuraik semmi követeléssel ne terheljék, annál kevésbé ne vihessék vissza.3536 Csakhogy az ilyen szabadalom a fóldesurak legfontosabb érdekeit sértette s jobbágyaikat mindenképen akadályozták az elköltözésben. Ha pedig az agyon gyötört, kegyetlenül sanyargatott4 szegény jobbágy mégis elszökött s Debrecenbe húzta meg magát, az ekként károsult földesúr a debreceni polgárokat és a debreceni tanácsot zaklatta, törvénysértésért panaszolta. Azonban a debreceni elöljárók sem vajának restek s többször a fejedelem elé vitték az ügyet. Még hatalmas Szulejman szultántól is kieszközöltek 1566-ban olyan fényes rendeletet, mely szerint akár régi, rája lett légyen közülük valaki, akár az ellenséges várakból, falvakból menekült közéjük, azok személye, családja, birtoka, vagyona, jószága sérthetetlennek nyilváníttatott.35 36 37 Hasonló módon megtiltotta Bocsky István (1605) Rákóczi Zsigmond (1607.) Báthory Gábor (1609) és Bethlen Gábor (1625) a beköltözött jobbágyok kivitelét; ugyancsak Báthori Gábor a debreceni polgárok háborgatását olyan jobbágyok megtelepedéséért, akik volt fóldesuraikkal szemben tartozásaikat le nem rótták. Végre az erdélyi országgyűlés is beleavatkozott a jobbágyok tömeges beköltözésébe. Mert a partiumbeli fóldesurak sok jobbágyot veszítettek ez által. így jött aztán létre az Approbatae Constitutiones III. Rész LXVIil. címének első cikke, mely szerint Debrecen az 1625 előtt odamenekült jobbágyokat nem tartozik kiadni. De a törvénycikk szavaiból önként következett az 1625 után beköltözött jobbágyok kiadásának kényszerűsége. Nagy veszély fenyegette ezáltal Debrecent, mely ép ez időtájban temérdek embert veszített dögvészek miatt, úgy hogy tíz akkora bevándorlás ha pótolhatta volna a népesség kétségbeejtő megfogyatkozását. 1621-végén négy hónap alatt 2000 ember halt meg pestisben. 1624-ben majd 1633-ban ismét sok áldozatot követelt a félelmetes döghalál. Ezenkívül vízáradások, éhség, drágaság és tűziromlás is súlytották a lakosságot ugyanezen években. A városi tanács Rákóczi Györgyhöz folyamodott az idézett Approbata Constitutio, valamint több biharmegyei földesúr követelései ellen orvoslásért. És a fejedelemtől 1635-ben azt a választ hozá a küldöttség, hogy a visszakövetelt jobbágyoknak Debrecenből kivitele a jövő ország- gyűlésig elhalasztassék. Csakugyan, nem elébb, mint 1648-ban teljesedhetett Körösi István, Nadányi Mihály és Bódvai Márton nemes urak kívánsága. Ez igénytelen monográfia keretében - azt hiszem - helyet foglalhat azok névsora, származási helye is, akik ezekben a szenvedésekkel, hallatlan nyomorúságokkal teljes időszakokban, elhagyva ősi hajlékukat, a földet, amelyen bölcsőjük 300 Zoltai Lajos: Vidékiek beköltözése Debrecenbe... 35 Szűcs I. „Debreczen sz. kir. város tört.” I. k. 36 Némely magyar földesül' gonoszabbul bánt jobbágyaival, mint a török szpáhi s akárhányszor megesett, hogy egész falvak a törökhöz fordultak pártfogásért, magyar uraik erőszakoskodásai ellen: az is gyakori eset volt. hogy a jobbágy királyi területről hódolt területre menekült. (Szilágyi S. „A magyar nemzet története” VI. k.) 37 Török levelek a városi levéltárban. ____________________
