A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Forrásközlések - Radics Kálmán: Zoltai Lajos: Vidékiek beköltözése Debrecenbe 1564-1640 között

Már a XVI. század utolsó évtizedeiben többször ül nemes ember a debreczeni főbírói székben; míg 1600 után több a nemes, mint a nem nemes származású főbíró. A hadi életet békés polgári foglalkozással cserélik fel a Debreczenbe költözött nemesek. Es szorgalmas, ügyes, vagyongyűjtő kalmárok válnak belőlük; vagy a mesterek céheiben visznek vezető szerepet. Befelé és kifelé (kivéve a törököt) bizonyosan egyformán emelte az új elem a debreczeni polgárság erkölcsi becsét és tekintélyét.

Tagadhatatlan, hogy némely új nemes lakó nem szívesen és nem is önként vette vállaira az adózás terhét, s hogy a közszolgálatoktól is húzódozott. Ámde az erdélyi fejedelmek, sőt mikor a Bátoriak a Habsburgok kezére alkudták el Erdélyt Rudolf király is, újra meg újra ráparancsoltak a nemesekre, hogy hajói esik nekik részesülniük a városban lakhatás előnyeiben: tehát a város terheiben is osztozzanak, hivatalt vállaljanak, a városi tanács bíráskodásának magokat aláj a vessék.32

Különösen meggyűlt a baja a debreceni tanácsnak a hajdúkkal, ezek rakoncátlankodásai miatt. A bujdosó hajdú vitézek ama kor általános elvadulása közepette kevéssé tisztelték a jogrendet, megnemesíttetésük után pedig vonakodtak Debrecen kiváltságaihoz alkalmazkodni.

A debreceniek tehát Báthory Zsigmond előtt panaszt emeltek a zsold nélkül nyomorgó hajdúk ellen, hogy ezek családjaikkal együtt bevették magukat Debrecenbe s ott nem csak a közterheket viselni s ezekben részt venni vonakodnak, hanem a polgárság igavonó jószágainak eltolvajlása, a város határában időző vidéki nép jószágainak elrablása mellett hallatlan zsarolásokat is követnek el, mi által a város ellen zúdítják az ozmán hadak haragját. E panasz következtében a fejedelem 1598. január 21-én utasította Király György váradi kapitányt, hogy a hajdúkat tiltsa el az ilynemű zsarolásoktól, az engedetleneket pedig szigorúan büntesse.33

A városi tanács még 1610-ben is egyakarattal ezt a határozatot hozta a szabadosságra hajló hajdúk ellen, akik közül számosán fészkelték meg magukat Debrecenben: »Hogy mivel az hajdúk közöttünk laknak és elvégeztük, hogy az adót megvegyük rajta; privilégiumunk azt is tartja, hogy minden nemes ember, vagy akár- mely lakos egy terhet visellyen az Várossal, tanúvallomásban is elő jöjjön biró Uram eleiben, azért ha a hajdú elő nem jönne tanúnak, biró Uram nyúljon hozzá s fogja meg.« 34

Fentebb láttunk kegyleveleket királyoktól s a város földesuraitól, amelyekben a jobbágyoknak Debrecenbe való szabad költözködését igyekeznek előmozdítani. De ezek az 1515. évi t.-c. hozatala előtt keletkeztek. А-magyar országgyűlés a király folytonos sürgetésére 1556-ban ismét megengedte a jobbágyság szabad költözködését. Debrecen ugyan Erdélyhez tartozott, de ez az emberséges törvény Debrecent is érintette, amennyiben Debrecen a királyi és erdély részi Magyarországnak épen a határán, még pedig a legélénkebb érintkezési ponton feküdt. Más oldalról utat nyitott a jobbágyság bevándorlásának s ezt védelmébe vette János Zsigmond is,

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 299

32 Ilyenek János Zsigmond 1561-1568., Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király 1583-1584., Miksa főherczeg 1598., Rudolfkirály 1599“1601.. Rákóczi Zsigmond 1607. és Bethlen Gábor 1625. évi okiratai a városi magánlevéltárban. (Szűcs István „Debreczen sz. kir. város történelme” II.k.)

33 Szűcs 1.Debreczen sz. kir. város tört.” 1. k.

34 Városi jkv. 1610., 525, 1,_________________________________________________________