A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Bogdándi Zsolt: Gyerőfi János számadása az 1597-1598. évi erdélyi hadiadóról
29 bevételek sorában az első helyen a Gyerőfi által „örökölt” adóhátralékok szerepelnek, a korábban fizetőmesteri tisztséget viselők által behajtatlanul maradt összegek. Theke Ferenc restanciájából Gyerőfi 1072 Ft-ot és 22 dénárt vett kézhez. Ezen hátralék összege 1598. januárjában 2894 Ft, ugyanazon év márciusában viszont már 1666 Ft-ra csökken.14 Sokkal jelentősebb tétel lehetett a Macskási Péter fizetőmestersége idején felgyűlt elmaradás, ebből ugyanis több mint 18 919 Ft került a „hadi” pénztárba. A hátralékok összesen mintegy 20 000 Ft-ot tettek ki, ami arra vall, hogy az adóigazgatás akadozott, nemhiába az országgyűléseken is állandó téma az exactorok késedelme, az adófizetés megtagadása és hiányos beszolgáltatása, a különféle restanciák.15 A bevételek között a legjelentősebb tételnek a Gyerőfi fizetőmestersége idején három ízben kivetett kapunkénti 1, 75 Ft-os adó számított. Ezekből összesen 185 550 Ft jövedelem származott, adókirovásonként átlagban 61 850 Ft. Legkevesebb 40 000 adót fizető portával számolva az egyszeri adózásból befolyó összeg legalább 70 000 Ft kellett volna legyen, a bevétel alacsonyabb mértéke újabb bizonysága az adóigazgatás hiányosságainak.16 Meglepő adatokat tartalmaz a számadás kiadásokra vonatkozó része. Ezek szerint 18 hónap alatt, a végeken szolgáló 37 767 [!] lovas katona zsoldjára Gyerőfi 145 029 Ft-ot és 2 dénárt költött. Szembetűnő és részben megmagyarázhatatlan a lovasság nagy száma, méginkább ha figyelembe vesszük, hogy a magyarországi és délvidéki végvárrendszerben a 16. század második felében általában kevéssel több mint 18-20 000 fő teljesített szolgálatot, de a török végvárak zsoldoskatonasága sem haladta meg a 19 000 főt.17 A Gyerőfi által fizetett - a gyalogsággal együtt 50 461 fős - hadsereg jelentős része feltehetően csak időszakosan teljesített szolgálatot, hiszen az eltartásukra szánt összegből egy-egy katonára, 18 hónapra csak mintegy harmadfél forint jutott volna. Ugyanakkor a havonta fizetendő zsold összege, országgyűlési határozatok értelmében 1594-ben egy lovasra és egy közgyalogosra 3 Ft, ugyanazon év végén viszont egy lovagra már négy és fél forintot szántak.18 Az ország rosszul beszedett és Báthori Zsigmond által nagy részben saját fényűző udvartartására fordított jövedelmeiből nem telhetett egy ekkora katonaság eltartására, tekintetbe véve, hogy azonos időszakban a királyi Magyarország éves jövedelmei (400-600 000 magyar Ft) is csak a hadi szükségletek felét fedezték.19 Az erdélyi végeken szolgáló vitézek gyakran évekig fizetetlenül maradtak. Éppen 1598- ban a váradi őrségnek több mint 23 000 Ft-al, az 1595-1597 évi zsolddal tartozott a kincstár.20 Mindezek ellenére Gyerőfi a bevételek jelentős részét, 7877 Ft-ot fordíHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 14EOE IV. 131, 158. 15 Ember Győző: i.m. 468. 16 Az erdélyi fejedelmeség adókból származó jövedelmeire 1.: Bíró Vencel: Az erdélyi fejedelmi hatalom fejlődése (1542-1690). Kolozsvár, 1917. 69-72. — Oborni Teréz: i.m. 97-100. 17 Pálffy Géza: A magyarországi és délvidéki végvárrendszer 1576. és 1582. évi jegyzékei. Hadtörténelmi Közlemények 108 (1995). 1. sz. 123. - Ágoston Gábor: A hódítás ára. A magyarországi török végvárak őrsége, fenntartási terhei és a tartomány pénzügyi helyzete. Hadtörténelmi Közlemények 111 (1998). 2. sz. 362. 18 EOE Ш. 440. 450. 19 Pálffy Géza: i.m. 119. 20 EOE IV. 39-40.
