A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Forrásközlések - Radics Kálmán: Zoltai Lajos: Vidékiek beköltözése Debrecenbe 1564-1640 között

határt. A mikor neki tetszett, akkor emelte feljebb követeléseit. És a szegény keresztyén jobbágy, aki úgy is hasztalanul ment volna panaszra a timariotok és zaimok zsarolásai ellen a szandzsák béghez vagy a pasához; a ráják költözködését tiltó török törvény ellenére is inkább megszökött. Mert a szökés néha kedvezőbb alkut vont maga után. De számos helység nem népesedett be többé. Sőt némely szpáhi maga kényszeríté a szegénységet, hogy elszökjék. Mert az így elhagyott falu határáért más szomszédos községek legelő pénzt fizettek, vagy kivették haszonbérbe, maga pedig az ilyen pusztákból vett jövedelem arányában nem tartozott fegyverest állítani a padisah zászló alá.18 Az általános szerencsétlenségben még szerencsések voltak azok a töröktől nem lakott nyílt városok és népesebb helységek, amelyek a szultáni kincstárnak közvetlenül adóztak. Ezek nem valának egy földesúr személyes jobbágyai s csaknem kivétel nélkül átalányösszegben, summában fizették a 20-30 féle adót, amit együttesen Debreczenben szerződött adónak, a Duna-Tisza közén summaadónak neveztek.Az ilyen városok természetszerűleg erős vonzerőt gyakoroltak a kisebb falvak lakosságára s nem egy szomszédos helységet olvasztottak be, amint Kecskemét, Kőrös, Czegléd története mutatja s amint ezt Debreczen is tette különösen Parlaggal, Gáttal, Szepessel, Abával, Fileppel, Haláppal és Bódogfalvával.

így nőttek meg a khász városok a hűbéres faluk rovására, amelyeknek határait azután aránylag olcsón, kedvező feltételek mellett amazok bérbe vették az ozmán kincstártól. A későbbi időkben, 1660-1690 között Ebes puszta évi summa adójában 70 tallért (vagy 35 aranyat, 5 tallért, 1 tábla szappant, 4 rőf rása posztót), Szepes pusztáért is 70 tallért, Szent-György pusztáért 20 tallért, Bódogfaluért pedig 40 ezüst tallért fizetett Debreczen a szolnoki emineknek.19 A bánki praedium évi bére pedig török részre 1679 és 1680-ban 44 frtot tett.20 Ugyanekkor magyar részre is fizette az adót a város; sőt a magyar földes uraktól is megváltotta a kezében lévő pusztákat. Bánkért például Csomaközynek évenként 12 frtot szállított a tanács. Az ebesi désmát Káliéban 9 frton két pár karmasin csizmán és 2 tábla szappanon váltották meg. A macsi dézma pedig, amely szintén Kálióba járt, 14 frt, ugyancsak 2 pár csizma és 2 tábla szappan volt. A két pár karmasin csizmát rendesen 3 frton, a két tábla szappant 1 frt 80 pénzen vette a város/1 De hát ez így volt országszerte. «A jobbágyok a hódoltság területén mindenütt osztoztak a közterhek viselésében; a nemesek pedig a szent korona tagjainak érezték magokat. „A magyar nemzet egységének érzetét a török foglalás sem ölte ki.» Erről írja Bethlen Gábor, mint választott magyar király: »A jobbágyok a mi tulajdonunk országostul, a töröknek csak behódol.» — Szalánczi István is 1636-ban azt felelte a budai pasának, hogy «soha csak egy falu sincs, kit a török egyedül éppen bírna, hanem minden falunak vagyon magyar ura is."22

Minél inkább elviselhetetlenebből nehezedett a roppant nyomorúság a fal294_______________ _________Zoltai Lajos: Vidékiek beköltözése Debrecenbe...

Kötelesé már csak 1700 akcse volt s valamennyi község lovasvitézek hűbérbirtokát alkotta, akiknek neveit is ismerjük. (Dr. Velics Antal: „Magyarországi török kincstári defterek II. köt.)

18 Salamon F. „Magyarország a török hódítás korában.”

19 Török levelek a városi levéltárban. Szolnoki eminek nyugtái.

20 Városi számadások.

21 Városi számadások 1676—1683. évekről.

22 Szilágvi S. „A magyar nemzet története.” V I. k.