A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Forrásközlések - Radics Kálmán: Zoltai Lajos: Vidékiek beköltözése Debrecenbe 1564-1640 között
három lovas kocsit, hámostul, szerszámostul. Húszain szolnoki szandsák-bég is, hogy a begler-pasa és a többi fő-fő urak elejébe állhasson, akik Szolnok látására készülének, valami költségen kívül, kocsiért is sürgette a debreczenieket „Mert - így íratá magyar deákjával - tudjátok, Döbröczönnek nagy hire-neve vagyon, mely hire-neve engömet telyességösen megfoszta. Ihon most is az ti hirötük, nevetők miá kocsit kérnek, aranyos szablyákat kérnek tüllem.”3 Ám Debreczenben az ipari tevékenységnek, a virágzó kézműiparnak nem maradt megette a kereskedelmi vállalkozás tevékenysége, az üzleti élénkség sem. A gazdasági élet e két magasabb rendű ága úgyszólván ok és okozati összefüggésben állott egymással. A kézműves sokkal inkább, mint ma, maga foglalkozott készítményeinek eladásával. Bár a közlekedés nem csak nehézkes, lassú és fáradságos volt, hanem sokféle veszedelmekkel is fenyegetett, mégis a.debreczeniek igen messze földeket bejártak sokadalmak kedviért. Nagy Lajos óta valamennyi királyunk, a város minden földes ura egymást erősítő, az előzőket kiegészítő kegyleveleikkel biztatgatták, támogatták a debreczeni polgárokat, hogy árúikkal országszerte minden felé szabadon járhassanak- kelhessenek. Vám és harminczad fizetése alól felmentették őket. Ide haza pedig a városnők hiteles mázsa felállítását engedélyezte Szilágyi Erzsébet; Hunyadi Mátyás Várad helyett Debreczent jelölte ki a budai, pesti, pozsonyi, kassai, másfelől a brassói, szebeni, beszterczei, segesvári, kolozsvári kereskedők portékái lerakó helyéül; az ország keleti, északi és nyugati részének kalmárai a debreczeni piaczon cserélték ki árúikat. II. Uhlászló pedig országos vásárainak számát hétre emelte.4 Sőt Debreczen polgárainak vámmentességi jogait a hódoltság korában a török is többször elismerte; fermanokkal biztosította; bár az önkénykedésre mindig kész török urak, kiket, kevés végrehajtó erő lévén a szultánok kormányzatában, senki sem ellenőrizett, török szokás szerint számtalan esetben nem tartották tiszteletben a hatalmas Császár eme parancsait sem. Igaz, hogy a török efféle kedvezéseket sohasem a hitetlen jobbágyok boldogulásáért adott. A császári kincstár jól- rosszul védett érdekei lebegtek a hódítók előtt, mikor egyes városok, khaszok (közvetlenül a császárnak adózó birtokok) lakosságát némi jóindulattal az elszéledéstől megóvni, adófizető képességét ha nem is emelni, legalább régi fokán megtartani igyekeztek.5 Ez késztette Musztafa budai pasát ama tiltó parancs kiadására, hogy a törökök senkit senki adósságáért meg ne tartsanak, a harminczadosok pedig a meg nem fizetett vámot ne követeljék a debreczeni bírókon.6 Valamint később Szinan budai pasa és Szilán defterdár (a budai pasák pénzügy igazgatója) ezért adják ki a debreczeniek panaszára azt az írást, melyben meghagyják, hogy a debreczeni vásár idején (mely vásártól harminczad, vám, hely és egyéb illeték czímén a császár javára évente mintegy 300 tallér szedetik) á török vitézek se tömegesen, se egyenként a 290 ______ Zoltai Lajos: Vidékiek beköltözése Debrecenbe... 3 Ugyanezen levél a városi levéltárban. 4 Szűcs István: Debreczen sz. kir. Város történelme. II. k. 5 Husszein bégnek, a császár íródeákjának, 1571. (márczius 16-26. között) Pesten költ levele is azt tartalmazza, hogy a császári javakhoz tartozó, Debreczen városában lakó kereskedőkön sem vásárokon, sem városokban, a törvény ellenére - ahogy ez mostanában Túron és Fegyverneken történt - vám ne szedessék. Mert különben a kincstár kárára Debreczen el fog pusztulni. Városi levéltár. Török levelek gyűjteménye 6 Musztafa levele 1570. április 27. - május 6.
