A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből II. rész
229 Hajdúhadházról és beszámol a baráti kör tagjairól. Géza /Sallai/ Szicíliában van 1917. aug. 17-től, mint hadifogoly. Zoltán Laci Debrecenben van, főhadnagy, katona rendőri parancsnok, mint invalidus /rokkant/. Dancsi Laci román, Dancsi Józsi olasz fogságban van. O, már mint a küldemény szerzője, Sallai László Prágában volt katona, de tíz hónap óta itthon tartózkodik betegszabadságon. Az írás befejező részében arról ír a jó barát: "Nagyon remélem, hogy mielőbb láthatod kedves családodat otthon,...jó lenne a Nagy-erdőben, vagy a Csereerdőben sütni a szalonnát! Most hullnak a sárga levelek, szomorú lesz a táj, de a vad tél után jön a szép tavasz, ebben reménykedhet a szegény hadifogoly is. Csak légy türelmes... Sokszor csókol: Laci" Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. Sawod-Susun Ez a helység Barnaultól 80 km-re helyezkedett el. Gábor itt folytatott három hónapon keresztül erdei kitermelő munkát/1917. nov. 1./. írásában eltöprengett azon, hogy mióta eljött otthonról, milyen sokat változott az egész család." Laci megemberesedett, Mariska maholnap eladóleány lesz, csak Apám és Anyám arcán mélyebbek a redők." Hajdúhadházról a szülők írnak 1917. dec. 21-i dátumozással. Örömüket fejezik ki, hogy a családi képek megérkeztek. Laci, a testvér már a fronton van, ugyanakkor Lőrinc most itthon tartózkodik /valószínűleg szabadságon/. Arról is írnak: "Hamarosan béke lesz az oroszokkal, hiszünk abban, hogy három-négy hónap múlva itthon leszel." Kívánunk neked békés karácsonyi ünnepeket. Gábor következő lapját Sawod-Susunból küldi ugyan, de odaírja a keltezéshez /1917. dec. 31./, hogy az "Erdei lakból. Az alábbi körülményekről számol be: "Künt rettentő vihar dúl, méter vastagra hordja a havat, s mi bent ülünk erdei lakunkban és temetjük az óesztendőt. Eltemetjük azt a sok szenvedést, amit az évek borzalmai árasztottak reánk és örömmel várjuk az új évet és lelkűnkben újra édes remény foglal helyet a rég várt viszonttátásra." Itt történt az, hogy a 30 erdőt kitermelő hat fos csoportokat alkotott. Ezek a kis közösségek egy-egy faházban laktak, s beosztották; naponként váltva közülük valaki otthon marad és ez a személy takarít, főz a többiekre. Égerházi Gábor magyaros, erősen fűszerezett ételeinek az lett a hatása, hogy míg ő a nyelvet igyekezett elsajátítani társaitól, addig azok megkedvelték a magyaros konyhát és megtanulták annak főzési módját. Barnaul Gábor újabb lapja 1918. febr. 22-én íródott. Ezen apjának kíván névnapja alkalmából jó előre minden kellemest. Sajnálkozik, hogy ötödik éve nem köszöntheti kedves apját szóval, de bízik benne, hamarosan találkoznak. Az 1918. febr. 26-i üzenetében tudósítja, az erdőben három hónapig dolgozott, azután visszatért Barnaulba, s az orosz helység konyháján helyezkedett el. Az otthonról jött lapokból értesült Laci bevonulásáról, azt a lapot, amelyen Laci fronton
