A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből II. rész
224 Érdekes, hogy ugyanezen a napon /1916. okt. 30./ egy másik levelezőlapot is írt a szülőkhöz. Ebben is jelzi a két fénykép feladását, de itt kéri, hogyha Laci öccse nem lenne otthon /Még nem kapta meg az otthonról okt. 13-án feladott ezzel kapcsolatos értesítést/, mert behívták katonának, akkor az egyik képet küldjék el neki. Egyébként a család minden tagját sok szeretettel üdvözli, Laciért minden nap imádkozik. A szokványos, oroszországi hadifoglyok részére nyomtatott levelezőlapra ír Barnaulból, 1916 nov. 5-én: Egészséges és ismét visszatér - hátha az előző értesítések elvesztek - a három fénykép küldésére. Ezzel egyidejűleg, immár kiismerve a posta lassúságát, máris kellemes karácsonyi ünnepeket kíván. Időrendben, de nem érkezési, hanem megírási sorrendben a Hajdúhadházon 1916. nov. 8-án feladott lap következik a dokumentumok közül. A szülők írják, megkapták az okt. 1-én írt lapot /ez nerc maradt meg/, s kérik, küldjön a fényképekből /tehát még nem érkeztek meg!/ haza. Laci változatlanul otthon van. Lényegében azonos tartalommal másnap, nov. 9-én is feladtak a biztonság kedvéért Gábor címére egy lapot, s ebben megismétlik azt a gondolatot is: "Mindig gondolunk rád, és a legnagyobb szeretettel várunk haza!" Gábor Barnaulból keltezte az 1916. nov. 17-i lapját, amelyen nemcsak kellemes karácsonyt, de boldog új évet is kíván. Mindehhez hozzáteszi: "Mi szegény hadifoglyok itt a messzi távolban ugyanúgy türelmetlenül várjuk a nagy ünnepnapot. Reméljük, hogy a béke angyalai, feltámadást hoznak, és vége lesz a gyásznak!" Nyilvánvalóan ezekkel a szavakkal a háború, s vele együtt a fogság végét várja. A szokásos "Kedves Szüleim!" megszólítással kezdődik az 1916. nov. 30-i lap. A jó egészségről való beszámoló után közli, hogy még mindig együtt dolgozik Grósz Mórral /előzőleg Móricnak említette!/, aki rövidesen fényképet fog hazakül- deni szüleinek. Az írás további részében kéri, hogy a szülei is küldjenek neki fényképet, majd - előrelátásból - ismételten kellemes karácsonyt kíván. Befejezésként újból érdeklődik Laci helyzetéről. Három egymás utáni hadházi írás következik a megmaradt írások között. Az elsőben, dec. 6-án küldik Laci katonaruhás fényképét. írják: az öccs 1917. jan. l-én fog bevonulni a 39-ik ezredben Kérdezik Gábortól, hogy milyen helye van, mert itt Magyarországon /Hajdúhadházon is/ jó dolguk van a hadifoglyoknak. Az 1916. dec. 7-i lapon írják, megkapták a fényképeket, s nagyon örülnek ezeknek, s megállapították, hogy Gábor nagyon jól néz ki rajtuk. A család - mielőtt feladta volna a lapot -, aláíratta azt Dr. Hadházy /valószínűleg Zsigmonddal/, Hadházy Jenővel, Incze Margittal és Szabó Sándorral is. Pontosan egy hét múlva, dec. 14-én postázták az otthoniak a következő lapjukat. Ebben ismét egy olyan levélre hivatkoznak /okt. 4-i/, amely sajnálatosan nem maradt meg. írják azonban ismét azt is, a fényképek megérkeztek, jó nézni azokat. Máskülönben az előző lapot nem az esperes úr írta, mert nem volt itthon, hanem Dr. Hadházy Zsigmond, a korábbi segédlelkész. Ezt a lapot csókok és ölelések üzenetével együtt a testvérek, Mariska és Laci is személyesen aláírták. Az Oroszországban lévő hadifoglyok részére a Magyar Vöröskereszt által kiadott levelezőlapon küldte következő üzenetét Égerházi Gábor Barnaulból 1916. dec. 25-én. Ebből arra következtethetünk, hogy valamilyen formában hazánk vöröskeresztes szervezete érintkezésbe tudott jutni a hadifogságba esett katonáink itteni csoportSzűcs Ernő: Egy 39-es baka levelei II. rész
