A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből II. rész
nűleg arra éltette, hogy a harci körülmények ellenére életben maradt. A magyar nyelvű lapon azt is közölte, január 6-án már megérkeztek a hadifogolytáborba/?/, ahol kaszárnya épületben helyezték el őket. Ezen a lapon megismétli a hideggel, pénzkéréssel kapcsolatos üzeneteit, szülei megnyugtatására írja: "Jó dolgom van, az oroszok jól bánnak velem". Ezt a lapját is a mielőbbi viszontlátás reményével zárja Az 1915. márc. 22-i írásában - még mindig magyar tábori levelezőlapon megismétli pénzkérését, leírja, hogy már több lapot is küldött /ezek nem maradtak meg, talán meg sem érkeztek/ német nyelven. Közli - s ettől kezdve minden írásában -, hogy egészséges és bízik benne; hamarosan meleg lesz. Levele végén külön csókjait küldi Mariska és László testvéreinek. Hajdúhadház ápr. 7-én keltezett lapon közük, hogy a jan. 9-i lapot ápr. 3-án /közel három hónap!/ megkapták és a kért összeget feladták. Gábor 1915. máj. 1-i levelezőlapján írja, megérkezett a pénz /a kéréstől számítva négy hónap után/ és nagyon köszöni. Az időjárás javul. Rettenetesen unalmasak a napok, semmi tennivalójuk nincs. О igyekszik felhasználni az időt, hogy németül tanuljon /már csak a levélírás miatt is/. Nem hallgatja el, hogy aggasztja Laci öccse sorsa, tart tőle, hogy rövidesen a frontra kerülhet. Itt léte óta /négy hónap/, most volt az első eső. írása, mint sok más azzal végződik; "Remélem, hogy hosszú várakozás után hamarosan látjuk egymást". A család 1915. máj. 11-én adott fel újabb lapot, amelyen közük, küldenek egy képet. Tudatják a továbbiakban, hogy Laci, az öccs máj. 15-én fog bevonulni. A levél azzal végződik: "A viszontlátásig Isten oltalmára bízlak: Szerető Apád" 1915. hó és napszám nélküli levél /ez esetben nem levelezőlap/ "Drága Mariska" megszólítással íródott, s benne Gábor arra kéri kis húgát; legyen szüleinek szófogadó, becsületes gyermeke, könnyítsen az apa és az anya fájdalmán, amit a távolbaszakadt fiukért éreznek. Kéri, hogy mivel már harmadik osztályba jár ő helyette is írjon Lacinak. Igaz, közli azt is; "Már én is írtam neki, de németül, magyarul nem lehet írni..." Közben kiderült az 1815. jún. 15-i orosz kiadású levelezőlapon írtakból, hogy otthonról táviratot kapott. Ennek tartalmáról azonban nincs utalás az írásban. Ugyanakkor jelzi, rettenetesen érdekli Laci sorsa, s közli, egészsége jó, pénzre nincs szüksége. Szép és megható ennek az írásnak is a búcsúzó része? "Mindnyájukat szívből csókolom: Gábor - Szervusz Mariskám! A vidám viszontlátásra! - Isten őrizze lépteidet Lacikám!” Njércsinszkba címezték Hajdúhadházról az 1815. jún. 24-én dátumozott tábori postai levelezőlapot is, amelyen közük, hogy mindenki egészséges, örülnek a Gábor állapotának is, és Laci hazajött a katonaságtól /valószínűleg gazdálkodói mentességgel/. A család üdvözléseit követően Szabó Lajos esperes is csókjait küldte a távolbaszakadt katonának. Gábor 1915. szept.6-i levelében ismét kéri szüleit, egészsége érdekében küldjenek táviratilag 100 koronát. Az nincs az írásban, hogy ez az összeg most ruházatra, vagy élelemre szükséges-e. A levél egy másik homályos része azt tartalmazza: "Az első küldés óta felényien vagyunk." De, hogy mi ennek az oka? Átcsoportosítás, vagy járvány miatt? Arról nincs említés, hogy miért. Majd így folytatódik: "...Bizonytalan időknek nézünk elébe. Ez utóbbi dolog nincs megvilágítva, hogy mi Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 221
