A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Antal Tamás: Az esküdtszékek reorganizációja (1896-1900), különös tekintettel Debrecenre
ságából, higgadt gondolkozásából és elfogulatlanságából kiindulva a juryt iidvö- sebbnek vélte: “az esküdtszék a szakbíróság kezében tükre és próbája a bizonyítékoknak”. A laikus elem frissítő szellemet hoz a bíráskodásba szemben a fásult hivatásos bírói felfogással. Üdvözölte a bírói tanács kettéosztottságát azért is, mert a két kollégium kiegyensúlyozza egymást, s így valósággal egyezményes fórummá alakul. Ráadásul nem feszélyezi az esküdteket az eljárásban korábban részt vett hatóságok tekintélye (a vizsgálóbíró, a vádtanács, a vádaláhelyezési tanács). Olyan elfogultságot sem feltételezett, mint amilyen a főtárgyalást vezető elnökben és bírótársaiban szerinte megtalálható. Az elnök in praxi tulajdonképpen egy második vizsgálóbíró szerepében tűnik fel előtte, s ezért már az ítélethozatalba sem szabadna belefolynia (!).5S Rámutatott az esküdtszéknek az ügyvédi kart fejlesztő szerepére és arra, hogy a juiy eljárása eo ipso körültekintőbb és gondosabb. Pozitívan befolyásolja az ítélkező tevékenységet a nyilvánosság jelenléte is, mivel ellenőrizhetőbbé teszi a törvénykezést: “az eddig kifejtettekből bizonyos, hogy az esküdtszék azon magasabb szervezet, amely mellett a bűnvádi eljárás elvei hasonlíthatatlanul hatályosabban fejlődnek ki, mint különben” - összegezte demokrata hitvallását. “A Parlamentarismus is ugyanazon gondolaton alapszik, mint az esküdtszék - folytatta. Különböző tényezők együttműködése útján jobban intézhetők el az ügyek [...]. A kölcsönös ellensúlyozás a közös alapgondolat itt is, ott is.” Az esküdtszék ezért közjogi biztosíték is egyben - miként erre a magyar esküdtszék atyja, Szilágyi Dezső is utalt. A fejlődés irányát tekintve Fayer előrevetítette: “minél mesz- szebb halad a civilisatio fejlődése, annál nagyobb részt fog magának követelni a hivatalban nem lévő egyén a közdolgok intézéséből”. A büntető eljárásjog alakulásából az enyhítő körülmények alkalmazását említette fel, amelyet lényegében a francia esküdtszéki rendszer harcának eredményeként fogott fel. A büntetőjog egyéniesítése (individualizációja) és a büntetések arányosítása is érdemének volt tekinthető.56 Végezetül oda konkludált, hogy “az esküdtszéki szervezet nem egyéb, mint az elsőbírósági foknak a reformált eljárási rendszer, az egyéni szabadság és az egyéb közjogi követelmények által igényelt erősítése és szélesebb alapokra helyezése. Ez az intézmény egyszersmind szabadságaink őre. [...] Jelenleg a megszorított hatáskörű megye mellett az esküdtszéken nyugvó bíráskodásnak jutott ezen hivatás.”57 Az esküdtszék melletti hangulatot erősítendő a Jogtudományi Közlöny neves külföldi jogtudósok rövid álláspontjait is közzétette. Ehelyütt Goguel szentpétervári egyetemi tanár véleményét ismertetjük: az esküdtszék elleni agitáció eredetét abban látta, hogy anno a kriminál-antropológiai iskola kiadta a jelszót az esküdtszék Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. _____ 209 55 Fayer László: Az esküdtszék védelme. JK 1905. április 28. (17. szám) 141-142. p. 56 Fayer 1905. 143-144. p. és A': Esküdtszék. JK 1904. augusztus 19. (34. szám) 273. p.: a francia esküdtszékről és az enyhítő körülményekről lásd F: Az esküdtszék és az anyagi büntetőjog. JK 1904. május 20. (21. szám) 169. p.; Baumgarten Izidor: A franczia esküdtszék mint politikai intézmény, in: Uő: Büntetőjogi tanulmányok. 1882 4906. Első kötet. Budapest, 1907. 61-118. p. 57 Fayer 1905, 146. p.
