A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)
Ezek közül a legfontosabb, hogy a kerületi zsidók a hatóságok engedélyét kérték, hogy egy valódi rabbit fogadhassanak, mivel ennek hiánya eddig is komoly gondokat okozott, például az igazságszolgáltatási eljárást nagyban nehezítette, hogy ennek híján a zsidó tanúkat nem lehetett rendesen megesketni. A hatóságok egyetértettek a kéréssel, és nemcsak engedélyezték, de kötelezővé is tették a rabbi fogadását a zsidók számára. Azonban volt néhány megkötésük a leendő rabbi személyével kapcsolatban. Először is magyarországi születésűnek kellett lennie, azaz nem lehetett külföldről hozatni a rabbit. Jól kellett ismernie és beszélnie a magyar nyelvet, mivel annak terjesztését hitsorsosai körében az egyik fö feladatának tekintette a Hajdúkerület. Az ezt bizonyító iratokat és iskolai bizonyítványokat az illetékes szerveknek be is kellett mutatni. Előírták még, hogy a rabbi a legszűkebb családján kívül más zsidókat nem hozhat be a Hajdúkerületbe. A zsidóbírói poszt betöltése azért nem járt sikerrel, mert nem akadt rá jelentkező. A zsidóbírón a hatóságok követelték a zsidóság kötelezettségeinek végrehajtását, de panaszuk szerint nekik a zsidóság nem szokott engedelmeskedni, nekik pedig semmilyen kényszerítő eszköz nem áll rendelkezésre, hogy a zsidóságok engedelmességre szorítsák. A kerületi hatóságok először is szigorúan figyelmeztették a zsidó lakosságot, hogy a választott zsidóbírónak mindenben engedelmeskedjenek, a bírónak pedig azt a tanácsot adták, hogy az engedetleneket a városi szerveknél jelentse fel, illetve szükség esetén kérjen tőlük hatósági segítséget.71 72 A hajdúkerületi zsidóság 1847. március 12-én választott rabbit magának. Az ekkor született megállapodás szerint Fried Áron három esztendőre lett a közösség lelkipásztora. A tisztséget azonban nem tudta zavartalanul kitölteni, mivel az ,,1849.-ik évben bekövetkezett gyászos események” megszakították a rabbit tevékenysége ellátásában. Mivel ezek a körülmények azonban csak ténylegesen akadályozták a munkát, jogilag azonban nem jelentették a megállapodás megszűntét, Fried Áron 1860-ban, a helyzet lassú rendeződésével követelhette, hogy a három évből még hátra levő időre helyezzék vissza tisztségébe. A Hajdúkerület közgyűlése kérését jogosnak ismerte el, így újra ő lett a hajdúsági zsidók lelki vezetője.77 A zsidó elöljáróság legfontosabb feladata a zsidókra kivetett adók behajtásáról való gondoskodás volt. A legjelentősebb ilyen különleges adófajta a türelmi adó, vagy ahogyan akkor nevezték, a „tolerantialis taxa” volt. A türelmi adót Mária Terézia vezette be az 1740-es években. Az adót a zsidóság az országban való „meg- tűrése” fejében volt köteles fizetni. Ez fejadó volt, azaz minden Magyarországon élő zsidó, nemétől, korától, foglalkozásától függetlenül köteles volt fizetni az évente megállapított összeget. A pénz beszedéséért a zsidó közösséget tették felelőssé, az összeg felosztásába az állami szervek nem szóltak bele. A türelmi adót Mária Terézia a magyar rendi országgyűlés megkérdezése nélkül vezette be a zsidók kamaraszolgaságára hivatkozva, a magyar nemesség azonban általános adómegajánlási jogára hivatkozva rendszeresen tiltakozott a türelmi adó ellen.73 * Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 155 71 A zsidóbíró és a városi szervek jobb együttműködésének elősegítésével a zsidóságra kirótt kötelezettségek gyorsabb és hatékonyabb behajtását kívánták elérni. HBML. HbFl. IV.A. 502/a 34.k. 195.0. 1653.sz. 72 HBML.HbFI. 1V.B. 752/a l.k. 458.0. 596.sz. 73 Prepuk Anikó: A zsidóság Közép és Kelet-Európábán a 19.-20. században. Csokonai Kiadó, 1997. 65.0.
