A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)

város vezetői nem érezték magukat illetékesnek a kérdésben. Határozatuk szerint, ha a magyar kocsmáros úgy ítéli meg, hogy segítségre van szüksége, minden további nélkül vehet fel maga mellé valakit, ezt az ő magánügyének tekintik. Jellemző azon­ban, hogy társként, hanem alkalmazottként tekintettek a zsidó Schvartz Józsefre. Mindenesetre szigorúan meghagyták, hogy amennyiben Kovács György csakugyan üzleti kapcsolatra lépne a dadai zsidóval, az árendális szerződést természetesen Schvartz József is köteles lesz betartani. Hajdúnánáson viszonylag gyakori volt az a megoldás, hogy egy árendára két „vállalkozó” társult, és az üzletet közösen működtették a bérlet három esztendeje alatt. Ez azonban értelemszerűen jóval több összeütközési lehetőséget hordozott magában, mint ha valaki egyedül végezte volna az adott tevékenységet. Ilyen ese­tekben is nagyobb volt az egymás iránti bizalmatlanság és féltékenykedés, ha az egyik üzlettárs magyar volt, a másik pedig zsidó. 1807-ben ilyen jellegű, bérlők közti vita robbant ki Hajdúnánás két árendátora között. Az 1800-as évek elejének meghatározó nánási zsidó személyisé­ge, Fried Dávid került összeütközésbe bérlőtársával, Balogh Istvánnal. Ok a kocs­matartás melletti másik nagyon jellemző árendális tevékenységet folytatták, mészár­széket üzemeltettek. Ez jelzi egyúttal a zsidóság tevékenységi formáinak fokozatos bővülését is. Balogh István bepanaszolta bérlőtársát, hogy Fried Dávid a mészárszék működtetése mellett mintegy „másodállásként” gyapjúfelvásárlással kezdett el fog­lalkozni. Balogh István is kapott az alkalmon, és megszimatolván a kínálkozó ha­szon lehetőségét, ő is elkezdett gyapjúval üzletelni. Ezt bérlőtársa nagyon sérelmez­te. Fried Dávid nyilvánvalóan nehezményezte, hogy az ő ötletéből más húzzon hasznot, ezért nagyon összeveszett Balogh Istvánnal, vagy ahogyan a feljelentésben szerepel, „nagyon meg mocskolta”. Azt is a fejéhez vágta Baloghnak, hogy a mé­szárszék csak az övé, ezért Balogh örüljön, hogy egyáltalán megtűri ott. A sértett magyar mészárszékbérlő ezért azzal a kéréssel fordult a hatósághoz, hogy döntsék el, melyiküké a mészárszék bérleti joga, és jogában van e az árendátoroknak gyapjú­val üzletelni? A városi határozat leszögezte, hogy a licitáláskor a mészárszék bérleti jogát a panasztevő és a bepanaszolt közösen kapta meg, ezért azt közösen kell működtet­niük. Ha viszont valamelyikük le kíván róla mondani a másik javára, természetesen megteheti, ez az ő magánügyük, de a város ebben nem fog döntést hozni. Ami pedig a gyapjúval való kereskedést illeti, a város megítélése szerint „a lakosok szabadságát abban megkötni nem lehet, hogy a jószágukat akinek ami áron tetszene eladhassák”, ezért a gyapjúfelvásárlás és kereskedés mindenkinek jogában áll. 4 A zsidó és magyar árendátorok üzleti kapcsolata Hajdúnánáson persze nemcsak vitákból és feljelentgetésekből állt. Ha a közös érdekük azt kívánta, azon­nal megértették egymást, és remekül tudtak egymással együttműködni a közös cél érdekében. A már említett Fried Dávid és Balogh István mészárszékbérlők a gyapjún való összeszólalkozásuk utáni évben már a legnagyobb egyetértésben jelentették közösen a városnak, hogy a szék árendáját nem tudják tovább folytatni, mert a mar­138 ________ _____Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe... 24 HBML.HbFl. V.A. 301/a 9.k. 232.0.114.sz.

Next

/
Thumbnails
Contents