A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)
137 kocsmát Hajdúnánáson. A következő három évben Harstein Jakab egyedül üzemeltette a Morgó csárdát, aztán 1795 és 97 között újra Glückman Sámuellel társult.18 A zsidók nánási árendaszerzései tehát az 1780-as évek közepétől figyelhetők meg, és akkortól gyakorlatilag folyamatosan, megszakítás nélkül volt zsidó árendása Hajdúnánásnak. Az árendátoroknak bármi problémája akadt, a város vezetéséhez fordulhattak, akik igyekeztek nekik mindenben segíteni. Harstein Jakabnak 1795 januárjában támadt nehézsége a belső kocsma üzemeltetésével kapcsolatban. Kérelme szerint a kemény tél miatt félti a pincében tárolt borait, ezért kérte a magisztrátust, engedtessék meg neki, hogy ne a pincében mérje az italt, hanem a pince feletti Városháza épületében. A szokatlan kérést méltányolta a város vezetése, és minden további nélkül megengedték a zsidó bérlőnek, hogy használhassa az épületet, amíg nem lesz rá a városnak szüksége. Egyúttal megoldódott Harstein Jakab előző évekről elhúzódó pincebővítési ügye is. A város ugyanis megengedte neki, hogy saját költségén átalakítást végeztethessen a pincén, bár ezzel voltaképpen a saját kényelme érdekében cselekedett a város, hiszen az átalakítások kivitelezése az ő feladata lett volna.19 Hajdúnánás közgyűlési jegyzőkönyvei szerint a város döntéshozói viszonylag gyakran foglakoztak a kocsmák szabályozásával. 1790-ben írták elő a kimérések zárási idejét, melyet este kilenc órában határoztak meg.20 A vendégek eladósodásának is igyekeztek gátat vetni, ennek érdekében csökkentették a kocsmáros által a vendégnek nyújtható hitel összegét. Az eddigi egy forintos határt levitték 30 krajcárra, „nehogy az féle hitelezésekkel magukat és gyermekeiket végső pusztulásra juttassák” az inni vágyó nánásiak.21 Bár ez a nagyfokú aggodalom valószínűleg túlzás volt, a szabályozás mégis előírta, hogy ha valamelyik árendátor az engedélyezett összegen felül hitelezne a vendégeinek, azt csakis saját felelősségére teheti, annak behajtására hatósági segítséget nem áll jogában igénybe venni. Talán a leggyakoribb csapszékekkel kapcsolatos intézkedés a városi jegyzőkönyvek tanúsága szerint a vak kocsmák tartásának, és a vak italok méretésének nagyon szigorú és következetes tiltása volt.22 Erre vonatkozó intézkedés szinte minden évben előfordult, mégis nagyon gyakran kellett ilyen jellegű szabálysértések ügyében vizsgálódnia az illetékes szerveknek, ugyanis az árendátorok leggyakoribb panaszai és bejelentései ilyen ügyekre vonatkoztak. A zsidóság gyakran került úgy a kocsmai bérletek közelébe, hogy anyagi nehézségekkel küzdő magyar bérlőknek segítettek, betársultak melléjük az üzletbe. 1793. október 26-án tárgyalta a magisztrátus a Szeles kocsma árendátorának, Kovács Györgynek a kérelmét, aki bejelentette, hogy „mivel az árendával maga nem bírhat, a Nemes Tanács engedelmével a pálinka kiméretést a még hátra levő egy esztendőre Dada helységében lakozó Schvartz József zsidó árendátornak által akarná adni.”23 Mivel Kovács György a kocsmát szabályos licitáláson nyerte el árendába, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 18 HBML.HbFI. V.A. 301/a 19.k. 112. és 133.0. 19 HBML.HbFI. V.A. 301/a 8.k. 18Lo.88.sz. 20 HBML.HbFI. V.A. 301/a 7.k. 349.o.742.sz. . 21 HBML.HbFI. V.A. 301/a 7.k. 406.o.61.sz. 22 Vak- vagy kurta kocsmának az engedély nélküli italméréseket nevezték. Lásd pl.:HBML.HbFI. V.A. 301/a 7.k. 14.o.25.sz. 23 HBML.HbFI. V.A. 301/a 7.k. 499.o,139.sz.
