A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)

Az italok minőségére egyébként is figyelmet kellett fordítania a bérlőknek, mivel a város rendelkezése előírta, hogy a város lakóinak ,jó bort, pálinkát és sert méretni tartoznak”. Ha feljelentés érkezett a kocsmárosok ellen, hogy rossz italt mérnek, és a vizsgálat ezt megalapozottnak találta, a szóban forgó italokat kiborogatták.

Az árak megállapítása sem a bérlők szabad döntése volt. A város által megadott árlistához kellett magát minden kocsmárosnak tartania, annál magasabb árat senki sem szabhatott az általa mért italoknak. Attól kevesebbért viszont lehetett árulni, már ha ezt valaki meg tudta oldani. Az árendátorok árgus szemmel figyelték egymás üzletmenetét, ha valaki megpróbált eltérni a megállapított áraktól, biztos lehetett benne, hogy fel fogják jelenteni. Előfordult, hogy azért is bepanaszoltak valakit, mert a megállapítottnál olcsóbban mérette az italokat. Szó sem volt tehát szabad versenyről, a bérlőknek nagyon szűk lehetőségeik voltak a boldogulásra, azáltal, hogy nem a kereslet és kínálat viszonyai szabályozták az árakat, csak a forgalom növelésével lehetett a több bevételben reménykedni.

A Fried Mózes által bérbe vett belső kocsmának volt még egy sajátos kötelessége. Ott kellett minden ősszel az egyház bortermését értékesíteni. Ez a feladat elsőbbséget élvezett minden mással szemben, csak az egyház készletének kiárusítása után kerülhetett sor mások borának forgalmazására. Ezt a csapszék árendátora megállapított részesedés fejében végezte, de ebből is adódtak konfliktusok a későbbiekben.

Kizárólag a kijelölt helyiségekben lehetett italmérést folytatni, a rendelkezésre álló teret nem lehetett engedély nélkül növelni, bővíteni. A kocsmák mellett sok helyen meglevő úgynevezett oldal kocsmák működését nem engedélyezte a város, mivel azt a tapasztalatot szűrték le az előző időkben, hogy ezek általában csak a viták és lármázások színhelyei voltak, és mind az árendátoroknak, mind pedig Hajdúnánás magisztrátusának sok bajt okoztak.16

A város vezetése elismerte, hogy három év alatt sok minden történhet, ami a bérlők gazdasági lehetőségeit hátrányosan érintheti. Ezért a város kötelezte magát, hogy a maga részéről a megállapodásban rögzített feltételekhez a bérlet három éve alatt minden körülmények között tartani fogja magát, de ugyanezt elvárta az árendátoroktói is. Az italmérési tevékenység folytatását a bérlet időtartama alatt „szerencsés és szerencsétlen időben” egyaránt végezni kellett, ettől eltérniük „semmi szín és forma alatt” nem lehetett. Ennek még a halál sem vethetett véget. Attól, hogy a bérlő elhalálozott, a bérlet még nem szűnt meg, a szolgáltatást a három év lejártáig végezni kellett. Ezt a feladatot az örökösöknek kellett átvenniük, akik csak abban az esetben szabadulhattak ettől a kötelezettségtől, ha találtak maguk helyett valakit, aki a bérletből még hátralevő időre átvállalta a csapszék üzemeltetését. A városnak tehát gyakorlatilag mindegy volt, hogy ki üzemelteti a kocsmákat (és egyéb árendába adott üzleteket) a megállapított feltételek szerint, csak az volt számukra lényeges,

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 135

16 Az oldalcsapszék a meglévő italmérés mellett létrehozott, a konkurenciaharc velejárójaként, az adott terület csapszék eltartó erejétől függetlenül kialakított fölös számú kimérést jelentette. Lásd: Szekeres Gyula: „Poródon a Bíkás, Riten a Tirimpó...”, Studia Oppidorum Haidonicalium II,, Hajdú böszönnény. 2000. _________________________________