A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)
István például a löki Dávid Berkesszel beszélgetett a gyapjú áráról. Beszélgetés közben a zsidó az ő véleményére azt mondta, hogy „bolond beszéd az!” Dobos István ezt annyira sérelmezte, hogy feljelentést tett a zsidó ellen.7 A nánásiak és a várost felkereső zsidó kereskedők konfliktusai a magánjellegű problémákon túl döntően gazdasági ügyekhez kapcsolódtak. Számtalan feljelentés született a zsidók ellen, főleg azután, hogy állandó üzleteik lettek a városban, de a városba tévedő zsidó kereskedőkkel kötött üzletek is gyakran a város ítélőszéke előtt zárultak le. A zsidó kereskedők természetesen minden eszközzel a saját boldogulásukat és gyarapodásukat próbálták elősegíteni. Ám ezek az eszközök nem voltak minden esetben megengedettek. A város legelső zsidó kocsmabérlőjét (aki akkor még nem nánási, hanem eszlári lakos volt), Fried Mózest 1790-ben jelentették fel, hogy a kocsmában elrontott italokat elvitte máshová, és titokban kimérette, valamint, hogy „a seres hordóit nem a város akó vasával akózta”, és a pálinkát is vizezte.8 A leggyakrabban előforduló üzleti jellegű összeütközések a zsidó kereskedők és a nánási polgárok között általában fizetési késedelmekből származtak. A megkötött üzlet után gyakran nem tudtak a felek azonnal fizetni, így határidőt szabtak a tartozás teljesítésére. Amennyiben ennek lejárta után nem fizetett az adós, következhetett a feljelentés, a vádaskodás, a pereskedés. 1791 májusában Fried Mózes volt nánási árendátor özvegye feljelentést tett férje volt kocsmárosai, Radó József és Hegedűs István ellen, akiken férje kinnlevőségeit szerette volna behajtani. Radó József szerint már készült számvetés közte és az akkor még élő Fried Mózes között, amelyből világosan látható, hogy nem ő tartozik a bérlőnek, hanem az adósa neki. Az özvegy szerint azonban ez csak a Radó József szempontjait vette figyelembe, így nem tekinthető elfogulatlan vizsgálatnak. Hegedűs István egyszerűbben akarta elintézni a kérdést. Kijelentette, hogy kocsmá- rossága alatt azért keletkezett hiány, mert „az árendátor mint gazda Berkesz Dávid zsidót, mint tudva levő tolvajt tartotta őnála, és így maga lopta el a pénzt, azért érje meg vele, ami neki jutott.”9Azaz ő egy másik zsidóra hárította a veszteségből származó okokat, és nem is kívánt vele a továbbiakban foglalkozni. Az özvegy nem hagyta annyiban a dolgot, az ügy csak hosszas pereskedés után zárult le, a vétkesnek talált kocsmárosok megbüntetésével. A zsidósággal szembeni gyanakvás, az ellenszenv a legkisebb gyanú esetén előtört. Nagyon sokszor vádolták meg a nánásiak a zsidókat, hogy be akarták őket csapni. A nánási Kónya János például, miután eladott egy tehénbőrt az eszlári Dávid zsidónak, nem adta át neki a bőrt, hanem megvádolta, hogy az szándékosan rosszul adta át neki a vételárat, kihasználva azt, hogy ő éppen a szekerét zsírozta, és piszkos volt a keze, így nem számolta át a pénzt, hanem hitt a zsidónak. De amikor megszámolta, kevesebbnek találta a kialkudott összegnél, így a bőrt nem adta át, sőt eladta másnak. De a város intézkedése a zsidónak adott igazat, mivel az alku megköttetett, a vételárat a zsidó az eladó előtt számolta le, akinek akkor állt volna módjában reklamálni. Az üzlet megkötése, és a pénz átvétele után Kónya Jánosnak már nem állt Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX.________________ 131 7 HBML.HbFl. V.A. 301/a. 5.k. 1115.o.3747.sz. 8 HBML.HbFl. V.A. 301/a 19.k. 9 HBML.HbFl. V.A. 301/a 7.k. 458.0. 253.sz.
