A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)
Hajdúnánás lakossága eleinte a környékbeli falvakban lakó zsidó kereskedők révén került kapcsolatba az újonnan érkező népcsoporttal. Nánás vonatkozásában a legrégibb erre vonatkozó írott utalás 1773-ból való, amikor a Demecser helységben lakó zsidó kereskedő, Izrael József, és a kemecsei Farkas Dávid megvette a város 12 marháját." A zsidóság Hajdúnánás életében való megjelenését legjobban a város velük kapcsolatban hozott különféle intézkedései bizonyítják. A döntések többsége az 1700-as évek végén még tiltó és elutasító jellegű. Gyakran visszatérő rendelkezés például az idegenek betelepedésének szigorú korlátozása, a zsidó kereskedők tevékenységi körének szabályozása. 1786-ban megtiltották például a zsidók számára a lőporral való kereskedést, valamint a kocsmálástól, egy megszabott értékhatáron felüli szeszes italok árusításától is eltiltattak. A város döntése értelmében viszont 1785 óta „házanként aprólékos portékát árulni” szabad volt a zsidóknak Hajdúnánáson, azaz ekkortól lett engedélyezve számukra a korszak zsidóságának egyik legjellemzőbb tevékenységi formája, a házaló kereskedés.2 3 Nemcsak a város hozott a zsidókat érintő rendelkezéseket, hanem állami intézkedések is születtek, amelyek főként a zsidóság sajátos vallási-társadalmi szokásaiból és hagyományaiból eredő beilleszkedési problémákat próbálták kiküszöbölni. Ilyen intézkedés történt például 1778-ban, amikor előírták a zsidók végrendeleteinek és más okleveleinek magyar nyelven történő elkészítését, 1789-ben pedig szabályozás született a zsidó temetkezési szokásokról. Ekkor előírták, hogy a zsidó halottakat nem lehet a halál beállta utáni 48 órán belül eltemetni, ami a zsidók egyik nagyon fontos vallási előírásának megváltoztatását jelentette, és alkalmazkodásra kényszerítette őket a magyar szokásokhoz.4 A zsidók kikeresztelkedése is szabályozva lett. A továbbiakban zsidó fiatalt tizennyolcadik évének betöltése előtt nem lehetett megkeresztelni. Kivételt csupán egy esetben ismertek el, „ha valamely olyan időkben, amikor már a jót a rossztól meg tudja különböztetni, noha még a 18 esztendőt el nem érte volna, halálos ágyban lévén kereszténnyé kívánna lenni, mert az ilyen ifjút meg lehet keresztelni.”5 A korszakból fennmaradt feljegyzések számtalan konfliktusról tanúskodnak. A zsidók általában gazdasági ügyek kapcsán kerültek összeütközésbe a nánási lakosokkal, de előfordultak más típusú problémák is. Rossz szemmel néztek akkoriban számtalan olyan ügyet is, ami mai szemmel magánügynek minősülne. A közösség vezetése beleszólt például magánéleti dolgokba is, ha zsidó és keresztény közti, meg nem engedhetőnek tartott kapcsolatról szerzett tudomást. Városi vizsgálat indult 1788-ban Csengeri Erzsébet cselédlány és Shwarcz Dávid kereskedő ellen, akik a gyanú szerint „bűnös viszonyt” tartottak fenn egymással.6 A büntetést végül elkerülték, de mindketten hosszas és kellemetlen magyarázkodásra kényszerültek. Ehhez hasonló, nem üzleti jellegű összeütközések gyakran előfordultak. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint gyakran egy rossz szó is elég volt ahhoz, hogy vita, kölcsönös vádaskodás, vagy akár verekedés legyen a dologból. 1785-ben Dobos 130 ________ Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe... 2 HBML.HbFI.V.A.301/b. 12.d. XXXV.fasc.l 197.sz. 3 HBML.HbFI.V.A.301/a.l7.k. 4 HBML.HbFl. V.A. 301/a 19.k. 5 HBML.HbFl. V.A. 302/b 5.k. 999.0. 757.sz. 6 HBML.HbFl. V.A. 301/b. 27.d. XLIX.fasc.28l9.sz.
