A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Tanulmányok - Varga Gábor: A debreceni református kollégium szikszói szőlőbirtokának története (1776-1842)

szikszói elöljárók minden tiltása ellenére bekapáltatták a Rózsás és a Nyúl máj szőlőt.8

(A per évekig elhúzódott, természetesen a testvérek elmarasztaló ítéletet kaptak.) A kollégium pedig - mivel régen a diákok borozásai iránt elnézőbbek voltak - örült a jó hírű szőlőknek. Ugyanis a rossz debreceni ivóvizek miatt az orvosok egyenesen javallották a borfogyasztást. Még 1793. július 27-én is olvasható a tanári kari jegyzőkönyvben olyan határozat, hogy a diákok fejenként és hetenként kapjanak 2-3 meszelynyit a borból.9

Régebben pedig a divatos iskolai lakomákon (convivium) - névnap, születésnap, első templomi szolgálat, külföldre menés előtti búcsú stb. - az ünnepelt szobájában is fogadhatott hét főnyi vendégséget, ahonnan szintén nem hiányozhatott a bor.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX.___________________________Ю7

A szikszói szőlő- és borkultúra múltjáról

A szikszói bor nem közönséges voltát már 1552-ből szépirodalmi idézet is igazolja:

„Eger jó szerentséjén, víg voltában,

Vígan iszik szikszói jó borában.”10 11

A versrészlet szerzője a híres Tinódi Lantos Sebestyén. Természetesen ennél jóval régebbi múltra tekinthetünk vissza, prózában. Ifjú Kemény Lajos tudós kutató szerint már a korai Árpád-korban szőlő díszlett a város dombjain.

Ezek jó hírét bizonyítja, hogy 1382-ben a kassai Szent-Erzsébet székes- egyház a szikszói Magyar hegyen 3 darab szőlővel bírt. Említett történésztől tudjuk, hogy 1472-ben Skop Ágoston, kassai polgár megveszi a szikszói Németh hegyen Tokiár János 6 szőlőjét 270 Forintokon."

Báthori István fejedelem ecsedi várának tartozékaként ugyancsak birtokolt 4 darab szőlőt a városban.12

A szikszói bort a kassai kereskedők szívesen vásárolták Feyér Piroska d'sszertációja szerint: „...1343-ban kérelmükre a vármegyei hatóság eskü alatt bizonyítja, hogy a kassaiak sohasem fizettek Szinán az üres hordókért vámot, amikor borvásáriásra Szikszóra utaztak.”13

Ugyanebben a munkában olvashatjuk: „A miskolci és a szikszói borok, valamint a szomszédos vidékeken termettek alig különböztethetők meg a hegyaljaiaktól, és csak ha sokáig, legalább egy évig őriztetnek, akkor maradnak el

U.o. 11.21.b. 1772. V1.3.106-107.O.

9 V.ö. Nagy Sándor - Török: A debreceni kollégium története = Debrecen, 1943.77.0.

10 Feyér Piroska: A szőlő- és bortermelés Magyarországon 1848-i Bpest, 1981. 86. o. Rajta kívül többen idézik. így például ifj. Kemény Lajos a Magyar Gazdaságtörténeti szemlében, 1895. 233. o.

11 Ifj. Kemény Lajos: A szőlő és a szőlömívelés történetéhez Abaújban=Magy. Gazdaságtörténeti Szemle, 1895. 234. o.

12 Kunsch József: Szikszó története = Pest, 1853. 35. o.

13 Feyér P, Id. mű 41. o.