A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Tanulmányok - Szerdahelyi Zoltán: Szemelvények a Baranyi család XVIII. századi történetéből - A "Baranyi-per"

Sinai Miklós és Baranyi Erzsébet kezére került volna, amit valószínűleg nem hagyott volna a három felnőtt fiú szó nélkül.

Maga II. Miklós is tudta, hogy az adományozással lehetnek problémák. A per tárgyát képező ősi jószágok öröklésére az utódoknak is joga van, így "El nem idegenthette, ha a: öröklésre jogosullak ehhez hozzá nem járultak (assensus fratrum), kivéve ha halálos ítélettől vagy hadifogságból menthette meg magát az ősi eladása árán (extrema necessitate urgente)53". Éppen ezért figyelmezteti az adománylevél végén fiait: “Baranyi Mihály, Baranyi Miklós és Baranyi István édes fiamnak hagyom, és ugyan telkekre kötöm, hogy ezen Jutalmazó ajándékozásomban, és Rendelésemben Semmi gántsot ne keressenek, annyival is inkább azzal ne ellenkezzenek55 56... ”

Az is kiderül, hogy Sinai évente 20 forintot kapott apósától a szolgálatai fejében, amit később maga II. Miklós sem tartott kielégítőnek, de a per hosszát tekintve nem csodálkozhatunk, ha a jutalmazás nem bőkezű. Természetesen előre nem tudhatták, hogy meddig tart a procedura, de amint láthatjuk, korántsem volt egyértelmű a végkimenetel.

Az egyházi szál mellett párhuzamosan futott egy világi is, melynek végállomása maga a bécsi udvar volt. Sinai az 1780-as évek elejéig több panaszlevelet küldött Bécsbe, hogy II. Józseftől is kedvező döntést csikarjon ki. 1781-ben és 1783- ban személyesen járt a császárvárosban, s személyesen követhette végig, hogy mi történik a kérvényével. Sikerként könyvelhették el, hogy II. Józsefnek a Csanádi püspökhöz írt utasításában II. Miklós mint nemes Baranyi Miklós szerepel57.

Ez még mindig nem jelentette a történet végét, hiszen mindkét oldalnak sok volt a veszteni valója. I. Miklós utódai a pápához, VI. Piushoz fordultak, aki a Csanádi püspököt, Krisztovits Imrét jelölte ki döntéshozónak (“delegátus bíró”). 1785. április 12-én, Temesváron megszületett a végső döntés, amely megismételte az 1782-es határozatot. Ezt a határozatot 1785. június 17-én hirdették ki a megyei közgyűlésen (generalis congregatio). 1786-ban az örökösödési per is megindult (1759-ben tettek rá először kísérletet) a Tiszántúli Kerületi Táblánál. Ezen sikertelen kísérlet után 1796. április 30-án a Királyi Táblához fellebbezett II. Miklós legidősebb fia, a fentebb már említett Mihály, ahol szintén nem született gyors döntés.

Az örökösödési per befejezésének pontos dátuma az eddig áttanulmányozott szakirodalomból, valamint az általam feldolgozott forrásokból nem derül ki, 1822-ből azonban fennmaradt egy adóslevél58 (640 forintról), amit II. Miklós unokája, IV. Miklós állított ki az örökösödési per költségeire, Okolitsányi Imre részére, aki 1815-től volt a család teljhatalmú megbízottja. Szintén 1822-ből származik egy végzés59, amelyből kiderül, hogy még nem dőlt el a per sorsa: Baranyi Gábor fia, Péter elzálogosított egy Tamásda nevezetű helységet egy bizonyos Névery Eleknek. A zálogbirtokosnak azonban még tartozása volt Péter felé, ám az utasítás eltiltja a hátralék kifizetését. Ennek a lépésnek az oka: Nem tisztázott a birtokos személye az ügy lezártáig, így a zálogösszeg jogos felhasználója sem biztos, hogy Gábor fia.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 99

55 Eckhart Ferenc: im. 279. o.

56IV. A. 6/d. 203. k.

57 Az utasítással nem találkoztam, annak tartalmáról maga II. Miklós ad tájékoztatást.

58IV. A. 6/d. 202. k.

59IV. A. 6/d. 202. k.