A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Szerdahelyi Zoltán: Adalékok a micskei uradalom gazdálkodásának történetéhez a XVIII. században
része kimaradt belőle (az összeírásból)”.18 Esetünkben azonban nem kell ilyen típusú problémával számolnunk, hiszen ebben az időszakban a család egyetlen tagja sem emelkedett fel vagy süllyedt le annyira, hogy kimaradt volna az összeírásból. Nem szerepel viszont a felsorolásban II. Miklós,19 akinek ekkor még folyamatban volt a törvényes fiúsága elismeréséért folyó pere. A család a megyei politikai életben betöltött szerepe és a gazdálkodás vizsgálatán kívül még egy szempontból kelthet érdeklődést a kutatókban, ez pedig az említett - több száz oldalra duzzadt peranyagot jelentő - családi pere, amely szinte az egész XVIII. századot felölelte, sőt, még a XIX. századba is átnyúlt.20 88 _________Szerdahelyi Zoltán: Adalékok a Micskei uradalom gazdálkodásának... II. A micskei uradalom irányítása A micskei uradalom A micskei uradalom értékét és jövedelmezőségét is érdemes lenne megvizsgálni. Az alábbiakban azonban szűkebb körben mozgunk, az 1756. évi uradalmi összeírás ugyanis csak a tárgyalandó településekre vonatkozó adatokat tartalmaz.21 Olyan fontos területek maradtak ki a vizsgálódásból, mint a tarcali szőlőterület vagy a sárréti területek (Andaháza, Bosod, Darvas, Dienes, Sámson, Szentmárton, Szomalyom, Vekerd). A következőkben a micskei uradalom gazdálkodásának néhány jellemzőjét szeretném bemutatni. A Baranyi család és az uradalom közé azonban nem tehetünk egyenlőségjelet, hiszen a tizennégy helység közül hétben (Micske, Tóti, Papfalva, Alsóderna, Terje, Várvíz, Középes) részbirtokosok,22 s hétben kizárólagos birtokosok voltak a család tagjai (Vámosláz, Szentlázár, Baromiak, Terebes, Királyi, Almaszeg, Bisztraújfalu). Az uradalom települései az Érmellék (Ér és Berettyó köze) és a Rézalja területének határán fekszenek. Utóbbira Jakó Zsigmond meghatározását lehet alkalmazni: “kelet felől a megye határával egybeeső Réz-hegység gerince, északról a Berety- tyó, illetve a megyehatár, délről a Sebes-Körös völgye, nyugatról pedig a síkság határol”. Ezen tájegységek meghatározásával kapcsolatban nem alakult ki teljes egyetértés23. A síkvidéki vagy enyhén dombos területek elsősorban a Berettyóhoz közeli ls Ifj. Barta János: A tizennyolcadik század története In. Magyar Századok Budapest, 2000. 19 A források legtöbbször debreceni cívisként említik. 20 Ennek túlnyomó része az alábbi helyen található meg: HBML IV. A. 6/d. 202-208, 213-215. k. 21 Az összeírásban szereplő települések hovatartozása kulcsfontosságú volt a peres felek számára, ezért is volt szükség pontos, mindenre kiterjedő munkát végezni az összeírást készítőknek. 22 További birtokosok ezeken a területeken még a Fábri, Csókái, Tarczali, Eödönffy, Dráveczki, Boronkai, Sárosi, Bónis és a Horvát család. 23 Egy 1763-as számadásban a provisor, Mikó Gábor felsorolja, hogy mely területek tartoznak az irányítása alá, melyeket összefoglalóan “sárréti területeknek” nevez, s ezek között szerepel például Andaháza. Az úrbérrendezéssel kapcsolatos forráskiadvány (Bársony István-Papp Klára-Takács Péter: Az úrbérrendezés Biharban I. k. Debrecen 2001.) viszont a sárréti járás helységnevei között nem szerepel az említett település. Benedek Zoltán az Érmellék meghatározásánál megemlíti (Benedek Zoltán: Érmellék Orosháza 1996. 15. o.), hogy nincs egységes álláspont annak az eldöntésére sem, hogy mi is tartozik az Érmellékhez:
