A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Papp Klára: A bihari Csáky birtokok gazdálkodása a XVII. században
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 51 Ferdényi praefectusnak feladata volt az officiálisok ellenőrzése. Az általuk vezetett kimutatásokat negyedévente át kellett néznie, s a problémák okairól ki kellett kérdeznie az alkalmazottakat. Az ő jóváhagyásával juthattak a jobbágyi kérvények a három hónaponként tartott úriszék elé. A legfőbb bírói fórum összehívása előtt neki kellett lebonyolíttatni a tanúvallomásokat, azokról, valamint magáról az úriszékről is jegyzőkönyvet készítve. A megyegyűléseken az ő kötelességévé tették a birtok érdekeinek védelmét. A birtok gazdálkodásáról készített jelentéseket neki kellett Csáky Antal számára Kassára felküldeni.26 Az új tisztikar igyekezett az előírásoknak megfelelően, a grófi család bevételeinek növelése érdekében tevékenykedni. 1750-ben felmérték a Csáky Zsigmond által használt birtokrész jövedelmeit, amely alapján 1301 magyar forintra becsülték az éves, pénzben beszedett jövedelmeket. A két forrásból egyértelműen kiderült, hogy a pénzbevételek között a margittai (440 forint) és szalárdi (224 forint) taxa, a margittai görög bolt (120 forint) árendája, az ottani „sokadalmi proventus”, vagyis az országos vásárok (179 forint) haszna és az újfalusi puszta (130 forint) árendája volt a meghatározó. Margittán a só (20 Rft), három mázsa faggyú (24 magyar ft), vas árenda (30 Mft) mellett a mészárszék (51 ft) és a 18 kisebb bolt (18 Mft) árendája gyarapította jelentősebben a bevételeket, mellettük a varga céh (6 Mft) és a tímárok (5Rft 6 kr.) éves befizetései csekély összegek voltak. Szalárdon a görög bolt (8 Mft) és a mészárszék (12 Mft) árendája szintén nem gyarapították nagy összegekkel a Csákyak kasszáját.27 Mivel a birtokos család a pénzbevételek növelését kívánta, a tisztikar is igyekezett annak gyarapításán. Ennek egyik kétségtelen jele volt az árendaösszegek folyamatos emelkedése. 1753-ban Parniczky udvarbíró a körösszegi fogadót 12 rénes forint, a berekböszörményi kalmár boltot pedig 24 Rft árendáért juttatta Hódos János birtokába. A bolt bérletét szabályozó szerződés megtiltotta, hogy a lakosok „kalmár portékákat” áruljanak. Ugyanakkor az előírások be nem tartásából is bevételt akart szerezni a birtokos számára, ha ugyanis a helység bírája idegen kereskedők tevékenységét tapasztalta, 12 vonás forint „megvételére” volt köteles az uraság számára. 1754-ben Ferdényi Gábor a szalárdi bolt bérletének összegét változatlanul hagyta, Márton Pál helybéli mészárost viszont egy mázsa faggyú adására kötelezte, valamint 8 forinttal megemelte a mészárszék árendáját (20 Rft lett). Hasonló tendencia érvényesült a margittai szerződéskötéseknél is. A görög kereskedők boltbérletét 138 forintra emelte, ugyanakkor az általuk használt úrbéres telek utáni szolgáltatásokat könnyítette: „mostani esztendőben taxa és robotáktól eximáltatnak”. 26 Ferdényi Gábor teljhatalmú megbízott, feladatai teljesítéséért 1758-ban jogot nyert arra, hogy kiválthassa a Csáky Miklós által Baranyi Gábornak zálogosított Körösszeget, majd feleségével együtt 12 évig használhassa. A zálog ideje alatt egy 100 Rft értékű majorosház felépítésére is engedélyt nyert, azzal, hogy a kiváltáskor megtérítik befektetését. MOLP. 71. Fasc. 132. No. 5. 27 A nagytótfalusi kocsma (10 Mft), a szunyogdi, genyétei kocsma bérleti díja (5 és 8 Rft), a korhányi csárda (10 Mft) árendája mellett a sertés és méh tized megváltása (összesen 30 Mft) szerepelt még a két kimutatásban. MOL P. 72. Fasc. 327. No. 19. Pro Informatione (aláírás és dátum nélkül) Az "információt'', amely 1301 magyar forinttal és 85 dénárral számolt feltehetően Ferdényi becsültette, az 1750. évi bevételek összesítését, amely 897 Rft és 29 krajcárt tartalmazott Parniczky udvarbíró készítette. MOL P. 71. Fasc. 5. No. 5.
